Irodalmi Szemle, 1996
1996/3 - Határ Győző: Kultúrkulimász, Régi szép idők, Komédiásnő
Határ Győző RÉGI SZÉP IDŐK ó, azok a régi szép idők, amikor a Fenyítettnek a fenyítést, a megfenyít- tetés után meg kellett köszönnie! Azok a paradicsomi szép idők! amikor a heti hányszori rásózásban számolták a heteket, a havi mennyiszeri eltángálásban szemelgették a hónapokat — a verettetésen mérték le a szántásvetés arattatását, a gabonatermésen az esztendőket! ó, azok a régi szép náspágok, a becsületben lelazsnakolt idők! amikor a fenyítendők még tisztelettel sandítottak a vasárnapi sarokban a fenyítéktartóra — mely választék hogy melyminő gazdag volt, isten az atyám! nádpálca és ütleg, dákó és lovaglóostor, botverő és tekeütő, áztatott kötél és bikakorbács: ki nem csókolta meg boldog örömmel a csököt, vele, rajta, a magáé leveretvén? és ha nem látástól vakulásig, hát kalaplengetve messziről: mi volt az eredménye? illedelmes megsüvegelés, korai ágybamenés, rendezett utak megszégyelleni magát odvába bú jt a kákompilli; ha volt olyanja, képére sült a megérdemelt kudarc s tudta-látta ország-világ, még minekelőtte lerítt volna róla a borsón-térbetyülésért a megpirongatottnak ha kezet kellett csókolnia, hát azt is a lenyújtott őzbőr kesztyűn keresztül tehette csupán, igencsak lesütött szemmel, ki mint a Pirongatót meglátni nem merészli jólesett a Felsőbbséget kegyes kedvében találni, mukkanás nélkül rikkantani, néki fokos-átugrálni, hintóhágcsóját-kerékvető kövét sártól tisztítani, fényesre glancolni; oldalsandítós betekintésre, díszudvarközépi szobránál eljárni a csínom-fegyvertáncot: micsodás palkó-piculák hullása volt! inas a bőrkötényes majsztramot, mesteruram a magoskalpagos uradalmi kasznárt, komorná a Dámaságot s maga a Dámaság, hó nyakszirtjével odapirulóban, feszes-két-sor sújtásos ő-Urának Pallosjogát meginstállva:
