Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - ÁRGUS - Aich Péter: Ki kezdte a második világháborút
némileg más fénybe kerül: nem orvtámadásnak, hanem megelőző háborúnak minősül. Ami persze nem kisebbíti Hitler bűnét, és nem is azt jelenti, hogy Hitlerék nem akarták a Szovjetuniót megtámadni, hiszen az ilyen nagyméretű hadjáratot még jó német szervezéssel sem lehetett egyik napról a másikra végrehajtani. A Szovjetunió lerohanásának a kérdésére Joachim Fest is kitér Hitler című Hitler-biográfiáj ában. Idézi visszaemlékezéseit, a vezér politikai végrendeletét, amelyeket az Martin Bormannak mondott tollba 1945 elején. Kitér arra a Hitler-kitételre is, amelyet általában csak a bolseviz- mus mérhetetlen gyűlöleteként értelmeznek. A támadás oka Hitler szerint "a hihetetlen veszély, amelyet Oroszország puszta létével számunkra jelentett. Végünk lett volna, ha egy napon megtámad. Az egyetlen esélyünk arra, hogy Oroszországot legyőzzük abban állt, hogy ebben megelőzzük..." (Joachim C. Fest: Hitler, Verlag Ullstein GmbH, Frankfurt/M, Berlin, Wien, Propilän Verlag, 1975) A továbbiakban ezt bővebben is kifejti — lényegében olyan érveléssel, mint Szuvorov: ha megengedik, hogy a Vörös Hadsereg bevonuljon német területre, és kihasználja Németország út-, autópálya- és vasúthálózatát, akkor gyorsan vége lett volna Németországnak. Ha viszont a németek kezdeményeznek, az oroszokat saját területükön győzhetik le. A támadás időpontjáról ezt mondta: "Miért 1941-ben? Mert azt a legkevésbé sem lehetett elhalasztani: ellenségeink nyugaton szakadatlan nagyobbították harci erejüket... Következésképp az idő mindkét fronton ellenünk dolgozott. A kérdés tehát nem az, hogy mién 1941 június 22-én, hanem az, hogy miért nem korábban... Az utolsó hetekben az volt a rémálom, hogy Sztálin megelőzhetne." (Joachim C. Fest, i. m.) Szuvorov éppen azt bizonyítja, hogy Hitler sejtelmei nem voltak alaptalanok. Hitler és Sztálin a világot akarták meghódítani, egyiküknek szükségszerűen el kellett pusztulni. A nyugati hatalmak nem egészen világos okokból — Sztálint segítették, azaz nem kapcsolódtak be a Szovjetunió elleni harcba. A Szovjetunió megtámadása után Churchill első reakciója az volt, hogy Hitlerrel szóba sem állt, a Szovjetuniónak viszont minden segítséget megadott. Fnnek következménye lett aztán, hogy a háború úgy végződött, ahogy azt a történelemből ismerjük, sőt, hogy a kommunizmus (bolsevizmus) és vele együtt Sztálin szalonképessé vált, s a történelemkönyvekben lényegében máig is az. S így lett Hitler az elátkozott, Sztálin pedig a megdicsőült diktátor. Évtizedekig is eltarthat, amíg a fejünkben (s a történetírásban) minden a helyére rázódik. Hadd említsem meg: Szuvorov nem kívánja Hitler bűnösségét kisebbíteni, a "Vezért" ártatlannak föltüntetni. Ellenkezőleg! Az ő mondanivalója: Sztálint (a kommunista agresszivitást) is a megfelelő helyre kell tenni. Hitler és Sztálin bűne egyforma, mindketten háborúra készülődtek, mindketten gyilkoltak, együtt borították lángba a világot... S a két fél tevékenysége egyébként is valóban föltűnően sok mindenben megegyezik. A német generálisok 1941 elejétől pontosan azt teszik, amit Sztálin marsalljai tettek a finn—szovjet háború előtt a finn határon, s amit most ugyanők a szovjet—német határon is tesznek: rekognoszkálják, földerítik az
