Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - GALAXIS - Czakó Gábor: Onko-ökológia
Képzelt napló egy erdélyi utazásról én Közép-Európát szeretném elszemélyteleníteni és megszemélyesíteni Mittel úrban. A Perényi szabadulása meg a zsoltárszerző Sztárai Mihály História Perényi Ferenc kiszabadulásáról című művének és Tar Lőrinc pokoljárásának a palimpszesztje. — Láng Zsolt egyébként Sztárai leszármazottja, annak a Sztárainak a kései utóda, aki viszont Perényi udvari papja volt annak idején. A fiatal erdélyi író tehát személyes sorsával is mélyen beleindázik a történelembe. —Ady valahol azt mondja, hogy az intellektuális magyar irodalmat a történelembe indázó erdélyi magyarságra és a magyar zsidóságra építve lehetne megteremteni. Az utóbbi évtizedekben mintha Ady projektuma szerint alakulna a magyar irodalom: Budapest mellett egyre inkább Kolozsvár/Marosvásárhely a magyar írott szó fővárosa. Ami persze csak úgy igaz, mint a népmese baltalevese: kell a baltához jócskán még hús, só, Pécs, Debrecen, Újvidék, Pozsony is, de annak, aki a balta metafizikáját ki akarja pöccinteni a levesből, talán hasznos lehet a példázat.) Szóval míg mi Marosvásárhely felé araszolunk, aztán meg a Pades utcát keresgéljük, addig Gálfalvi Gyuri és Láng Zsolt, a Látó szerkesztői, kedves vendéglátóink szórakoztatják a közönségünket. De úgy hét óra felé végre mi is pódiumra kerülünk. A téma: a kisebbségi lét. H. Zoli okosan magyarázza: csak az kisebbségi, aki lélekben is az, aki elfogadja a kisebbségi létet, aki hagyja magát beszorítani a kisebbségi szobasarokba. A közönség másik kérdése: mivel magyarázható, hogy Csehország és Szlovákia egyetlen hangos szó nélkül képes volt szétválni? A válasszal én próbálkozom meg, elmondom, hogy lélekben a csehek és szlovákok már évszázadok óta külön élnek. De létezik Szlovákiában egy jelentős értelmiségi réteg, amelyiknek erős "csehszlovák" tudata van, s a szétválás elsősorban ezt a réteget sújtotta. Paradox módon jelentős szlovákiai magyar írók is ebbe a rétegbe tartoznak. (G. Lajosnak például még a mai napig is csehszlovák passeportja van, nem váltotta ki a szlovák útlevelét mondván, hogy ő továbbra is csehszlovák polgár.) Ezek számára az egykori Csehszlovákia Čapekot, Hašekot, Kafkát, Masarykot jelentette, tehát olyan polgári hagyományt, amilyet ez idő szerint Szlovákia még nem jelenthet. Szlovákia ma még túlnyomórészt (lelkileg) nemcsak Csehországtól, hanem nyugattól is külön áll. A szlovák lélek fő jellemzői ezidő szerint még mindig Cirill és Metód hagyománya, a szláv orientáció, Bizánc. A demokrácia Pozsonyban és Túróc- szentmártonban csak alakulgat. A találkozó a kultúrpalotában zajük, a terem zsúfolt. A közönség hátsó soraiban ott látom feketéllni a Látó harmadik szerkesztőjének, Kovács András Ferencnek az örményes arcát is. Később, a műsor befejeztével K.A.F. apjával, Kovács Ferenc rendezővel beszélgetek a legtöbbet. Alacsony, vékony ember a nagy darab fia mellett. Nemrég Szász János A Hét-beli leveléből tudtam meg, hogy a költő KAF az ő fia. A fiák egyébként itt is lázadnak. Ha jól érzem, a Látó körül ma hasonló a helyzet, mint amilyen 1992-ben az Irodalmi Szemle körül volt. S amint ismeretes, abból a 92-es pozsonyi "helyzetből” egy új lap (a Kalligram) született.
