Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Mészáros András: Fenomenológia vagy metafizika
MÉSZÁROS andras Fenomenológia vagy metafizika Elmélkedések Eugen Fink Oázo štéstí (A boldogság oázisa) című könyvének olvasása közben Eugen Fink német fenomenológus cseh nyelvre fordított könyve azon bölcselő munkák közé tartozik, amelyek kevés eszközzel és egyszerűen tudják megfogalmazni a problémákat és sejtetni megoldásukat, de ugyanakkor kérdésfeltevésre is ösztönöznek. Nem kevésbé pedig esztétikai élményt is nyújtanak. Fink ezt úgy éri el. Hogy a súlyos fogalmaktól tehermentesített, csaknem irodalmi stílus nem elrejti, hanem érzékletes képekbe öltözteti az elvont gondolatot. Fink egyszerűen tudta, hogyan kell esszét írni. Esszét, amelyben a filozófiai eszme kristálytiszta volta a metaforikus kifejezések révén szerves egységet alkot az összefüggések sejtésével. Két eszmefuttatásából (A boldogság oázisa, Epikurosz kertje) — amelyben a játékról mint az emberi lét modelljéről elmélkedik — ezért kétféle játékfelfogás is kiolvasható. Ahogyan Fink ír a játékról, az ugyanakkor gondolati játszma is az esszé rejtett küldetésével: az arra való figyelmeztetéssel, hogy minden másként (is) van. Ez a "másként" nemcsak azt a közhelyet jelenti, miszerint a játék jelenségének minuciózis leírása lehet az a rés, amelyen keresztül megpillanthatjuk sejtett, de a mindennapok által elkendőzött emberi lényegünket, hanem az "akaratlannak" azt a báját is elénk vonja, amely a szerző tolla alá őt magát is meglepő mondatokat varázsol. Vagy pedig — és ez a valószínűbb — ez a "másként" a többértelműség tudatos vállalása, hiszen általa hitelesebben és árnyaltabban mutatható fel az emberi világ, mint (teszem azt) szikár fogalma segítségével. Mire gondolok? Arra, hogy Fink a játék kétfajta értelmezését is szem előtt tartja, és ezek közül mindkettő fenntartható. Azzal a különbséggel persze, hogy míg az első esetben a játékról mint "a létezés alapjelenségéről" van szó (amely a halálhoz, a szerelemhez, a munkához és a hatalomhoz kapcsolódik), addig a másik esetben a játék " a világ fogalmi modellje" vagy "a lét értelme". Ebből a kettősségből kétfajta megközelítési mód adódik: egy fenomenológiai és egy metafizikai.
