Irodalmi Szemle, 1995

1995/10 - Laczkóné Erdélyi Margit: Pistiségünk, avagy drámai önképünk Örkény István Pisti a vérzivatarban című művében

S mi ilyen vonatkozásban a dráma lírai elemeire, jelentéssíkjaira szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét. S már csak az Örkény-keplet miatt is, miszerint: a groteszk - szatíra + líra. Az Örkény-drámákban tehát a szatíra tengelye mellett van egy lírai tengely is. Persze kisebb-nagyobb mennyiségben minden egyéb műfajban is fellelhető lírai anyag, Örkénynél azonban ez a sík sajátosan érvényesül.

Bármennyire igaz, hogy önéletrajza kimarad műveiből, s bármennyire rejtegeti érzelmi kötődését az író intellektusa mögé, műveinek racionális jelentéssíkjait végül is az ozmotikus érzelmi (lírai) azonosulás fogja össze. Summázó megjegyzései is bizonyítanak: "En Tóttal érzek, de az őrnagy is én vagyok." (Tólék); "Orbánné én vagyok." (Macskajáték); A Bokorok összessége én vagyok, illetve nemcsak én, hanem mi mind." (Vérrokonok); "A Bolyongó a mi álmodni tudásunk, a bennünk élő kioldhatatlan remény." (Kulcskeresők); s végül a Pisti a vérzivatarban című drámáról: "Hogy Pisti kicsoda, azt már nagyon sokan kérdezték tőlem, de sohasem tudtam válaszolni. Azt hiszem, hogy én vagyok, mi vagyunk valamennyien."

S nem járunk talán messze az igazságtól, ha ez utóbbi mű két "világszintjéből", a történelem és a mindennapok párosából a mindennapokat az érzelmi azonosulással, tehát a lírával hozzuk összefüggésbe.

A négy Pisti közül a Fő-Pisti életanyaga adja a szüzsé körvonalait. Tulajdonéppen az történik, hogy a főhős először megnégyszereződik, majd mind a négy alakja -— a különböző foglalkozásokat mint jellemző eszmék, magatartások képviseletét illusztrálva—tovább osztódik. Ez a nyitott, úgy tűnik, a végtelenségig folytatható megsokszorozódás egymásnak teljességgel ellentmondó jellemvonásokat is magába fogad. így lehet ugyanaz a Pisti kivégző és kivégzett, szégyenletes és méltóságos, bűnös és ártatlan, impotens kamasz és háremet tartó férj. A többi Pisti is felosztódiki a jellemző foglalkozásokban: a Kimért egyszerre utcaseprő, rendőrőrmester, igazgató és bíró; a Félszeg kalauz, munkás, röpcédulákat szóró elvtárs, egy koncepciós perben védő. A l evékenx alkalmakként Károly is, a szexuális felvilágosító s létragyári igazgató is stb. A mű alap- paradoxona azonban az a "valóságanyag", amely szerint Pisti igazából nem létező valaki, egy hiány megtestesítője, azaz egy vákuum, amelynek testet kell öltenie, meg kell születnie, akinek élnie kell, meg kell házasodnia, karriert csinálnia, önmagával azonosulnia. "Néha, az álmaimban Pisti vagyok" (273) — összegezi leghőbb vágyakozását a szerző maga.

"A Pistiben két fő ritmust vagy artikulációs síkot különíthetünk el. Az. egyik a mű nagyobb, lüktető, lélegző ütem ritmusa: A Pistik folytonos születése, halála és feltámadása. A másik: elemi mikroritmusok, melyek a nagy ütemképleten belül tagolják az. anyai ot, és értelmezik magái a sziiletés-lialál létproblémáit.' —jegyzi meg találóan Balassa Péter. S ez a kettősség a dráma konstrukcióját, a színpadi, dramaturgiai megoldásokat is meghatározza. Már a dráma kezdetén megjelenik Pisti, aki most éppen író, éppen most írja a darabot, amit éppen most elő is adnak. Alteregói is a színen vannak, de ő (mintegy a történelem nevében) közvetlenül kommunikál a közönséggel: "Csak semmi nagyképűsködés. Amit látni fognak, amúgy se hasonlít a többi színdarabhoz. Úgy állt össze, szinte a maga jókedvéből,

Pistiségiink, avagy drámai önképünk. .