Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Olga Ivinszkaja: Káderlap
Olga Ivinszkaja "Te alig tudod elképzelni, hogy a szenvedésnek milyen hatlamas kelyhét kellett kiürítenie a háború alatt a szerencsétlen zsidó népnek. Most ugyanúgy gettóba zárják őket. Es az átélt szenvedéseikért még pogromokkal fizetnek nekik, gúnyolják, vádolják őket, hogy nincs bennük hazafiság. De miért is éreznének hazafiságot, ha nálunk "csak" üldözik őket. Már az ellenük irányuló gyűlölet alapja is ellentmondásos. Éppen az taszítja a legtöbb embert bennük, amiről a leginkább beszélni, sőt amit vizsgálni kellene. A szegénységüket, összezsúfoltságukat, gyengeségüket, az ellenállásra való képtelenségüket. Érthetetlen. Van itt valami végzetszerű..." Amikor szabadulásom után elmondtam Borjának a Ljubjankán ellene elhangzott antiszemita kirohanásokat ("Maga, aki orosz asszony, hogyan tudott összeállni ezzel az öreg zsidóval" — ilyesmiket mondtak), akkor először csak hallgatott; aztán nagyot sóhajtva arról beszélt, milyen szerencsés Solohov, akinek olyan a káderlapja, hogy semmi "vitatható" nincs rajta. Máskor arról tréfálkozott (sokszor megismételte ezt a tréfát), hogy nem lenne rossz üzlet, ha nemzetiséget cserélhetne Solohovval. 1959. május 2-án Borisz Leonyidovics ezt írta Jacqulein de Proeaiernek: Engem még kisgyerekként megkereszteltek a dajkák, de csak a zsidókat érintő korlátozó intézkedések következményeként, s aztán a szüleim el is bocsátották a dajkákat, s ez — mivel apámat művészként eléggé ismerték — bizonyos kellemetlenségeket okozott a családnak; megkeresztelkedésem ténye mindig intim féltitok maradt, a ritka, ihletett pillanatok és nem a nyugodt megszokás ténye. Én azonban azt gondolom, hogy ez saját arculatom egyik magyarázata. Én életem nagyobbik részében a keresztény gondolkodás szerint éltem; 1910—1912 között erősödtek meg azok a gyökereim, amelyek ennek a saját arculatnak, világlátásomnak alapjai lettek..." Azt hiszem, hogy Paszternak vallásossága rokon Lev Tolsztoj vagy Albert Einstein vallásosságával... Egy svéd tudósnak, A. Nielsonnak adott interjújában erről így beszélt Borisz Leonyidovics; "Mi tudjuk, hogy csak vendégek vagyunk ebben a világban, két állomás közötti utasok. Ezért az alatt a rövid idő alatt, amíg mi a földön vagyunk, meg kell magyaráznunk létezésünkhöz, a világegyetemben elfoglalt helyünkhöz való viszonyunkat. Különben az élet értelmetlen... Ez belső életünk újjáteremtését jelenti; a
