Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Stanislaw Bieniasz: A szobor
A ló fürgén indult hazafelé, mintha ő is megkönnyebbült volna. A visszaúton Maks azon gondolkodott, hogyan is kezdődött a változás úgy egy éve. Amikor az emberek kezdtek beiratkozni a kisebbségbe. () is beiratkozott, méghozzá az elsők között. Aztán a Német Körbe beiratkozott a Prokszék Hanzlikja is, Maks másik sógornőjének az unokája, egy taknyos, aki azelőtt párttag volt, és a cementgyár párttitkárságáig vitte. Ha megtudta, hogy valaki templomba jár, megvonta tőle a prémiumot. Amikor aztán a párt szétesett, Hanzlik beiratkozott a kisebbségbe, és ugyanazzal a buzgalommal, amellyel azelőtt a nem kommunistákat üldözte, most a kommunistákra kezdett köpködni. Meg a lengyelekre, pedig ő maga alig makogott németül. Késő ősszel ellátogatott a faluba egy professzor, aki Eichendorff költészetével foglalkozott, és akkor Maks beszélt neki az elásott szoborról. Megállapodtak, hogy a tudós tavasszal újra eljön egy csapat munkással, fémdetektorokkal, és megkeresik a bronzöntvényt. Aztán még egy levelet is írt, hogy közvetlenül húsvét után érkezik. Csakhogy farsang utolsó csütörtökjén, "kövér csütörtökön" egy fiatalokból álló küldöttség érkezett a faluba Németországból. Vettek egy disznót Borowskitól, fölfogadtak egy hentest, és óriási disznótort rendeztek. Hoztak magukkal jó pár hordó sört, és amikor már mind jól bezabáltak és le- részegedtek, Hanzlik fölmászott a/ asztalra, és szónokolni kezdett, hogy "most aztán visszaadjuk a lengyel iratainkat, és próbáljanak meg bennünket elkergetni!" Maks Hanzlik szemében is a német atyafiak szemében is ugyanazt a gyűlöletet látta villogni, amelyet az orosz asszonyok hasát fölvagdosó Hanek Kulpinskinál és Brachaczeknél, a farkasembernél látott. Akkor Maks arra gondolt, nem engedheti, hogy a költő szobra, amelyet megmentett a beolvasztástól, most ezeknek a kezébe kerüljön. Annak a költőnek a szobra, aki mindenkit meghallgatott, hogy átadja övéinek mindazt, amit hallott. Amikor a ló már kifogva a rúd mellől bent állt az istállóban, Maks nekilátott, hogy kiássa a következő gödröt — az ablak alatt, a kertben. Itt az ő Nagy Költője biztonságban lesz. A szobor betemetése nyomán keletkezett kis földhalmot elegyengette, a virágágyásból, szinte tapogatózva néhány primulát ültetett i á, és fáradt léptekkel, megkerülve a házat, elindult a bejárati ajtó felé. Keleten az ég derengeni kezdett. Még egyszer. Stanislaw Bieniasz 1 ordította Szén van Erzsébet
