Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Többközpontú nyelv-e a magyar?
Lanstyák István és történik. Ezenkívül Erdélyben és a Vajdaságban több nem tanári szakot is (részben) magyarul lehet(ett) az egytemeken és főiskolákon tanulni. (3) A tárgyalt országokban a magyar nyelv a tudományos kutatás nyelveként is használatos, bár meglehetősen korlátozottan: leginkább a társadalomtudományok egy részének (irodalomtudomány, nyelvtudomány, néprajz, történelemtudomány, jogtudomány, demográfia, szociológia) művelésére van lehetőség. A kutatás intézményi keretei Erdélyben voltak a legkedvezőbbek, legalábbis az önálló magyar felsőoktatási intézmények megszüntetéséig. A Vajdaságban a magyarságtudományi kutatások intézményi keretéül a Hungarológiai Intézet szolgált; újabban Kárpátalján is létrejött hasonló megnevezésű intézmény. Szlovákiában a második világháború után nem működött magyar nyelvű tudományos intézet; az országos jellegű, szlovák nyelvű intézményekben csak kevés, magyar témákkal foglalkozó kutató dolgozott. (4) Mindegyikben van és volt magyar nyelvű tömegtájékoztatás (sajtó, rádió- és tévéadás). Ezenkívül—Belső-Erdélyt és bizonyos délvidéki nyelvszigeteket kivéve — valamennyi területen foghatók a Magyar Rádió és a Magyar Televízió adásai. A magyarországi sajtótermékeknek az utódállamokban való olvasottságával kapcsolatosan nincsenek összehasonlítható adataink. — A magyar újságírók képzése Szlovákiában szlovák nyelven folyik (azzal, hogy magyar nyelvű stílusgyakorlatokat is tartanak nekik); a többi országról nincsenek adataink. (5) Mindegyik központban van magyar nyelvű könyvkiadás. Nincsenek összehasonlítható adataink arra, milyen mértékű volt a magyarországi könyvek behozatala a tárgyalt időszakokban. — Mindegyikben vannak olyan közkönyvtárak, melyekben a könyvállománynak viszonylag jelentékeny része magvar nyelvű. (6) Szlovákiában, Erdélyben, a Vajdaságban és újabban Kárpátalján is — magyar nyelvű hivatásos színházak is működnek. Erdélyben 1954 óta magyar nyelvű színészképzés is folyik; a Vajdaságban négy tantárgyat hallgathatnak magyarul az egyébként szerb nyelven tanuló színinövendékek; a két szlovákiai színház leendő színészei többnyire Magyarországon tanulnak. (7) Mindegyikben vannak (és voltak) magyar kulturális egyesületek. (8) Mindegyikben vannak és voltak magyar nyelvű egyházi szertartá sok, anyanyelvű felsőfokú hitoktatás azonban hagyományosan csak Erdélyben, illetve újabban (1994 szeptemberétől) részben a Vajdaságban és Szlovákiában is. E vázlatos áttekintés alapján is megállapíthatjuk, hogy a magyar nyelv e négy országban számos olyan színtéren használatos, amelyen a nyelvhasználat standard jellegű vagy legalábbis afelé közeledik. Ezek közül leginkább az (1) és a (4) pontban foglaltak esetében térnek el egymástól a magyar standard egyes állami változatai. Jelentős eltérések vannak a (2) pontban tárgyalt területen is, mivel a magyar oktatási intézményekben használt tankönyvek és jegyzetek^ vagy az államnyelvből való fordítások, vagy pedig egyenesen idegen nyelvűek. 3. További fontos szempont, melyet figyelembe kell venni a többközpontúság jellegének megítélésében, az, hogy a standard beszélői mennyire támaszkodnak nyelvi gyakorlatukban egy másik központ normatív kézikönyveire, helyesírási szabályzataira, szótáraira, s mennyire a sajátjukéira, vagyis mennyire kodifikált az illető standard változat. Ha egy központ teljes mértékben egy másiknak
