Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Bertók László: A mindig ott szakad ki
f4f 'JxodaíttU Sj€*níc SjttÁedjtäiéyc tivjteleitel é& | ■lyeietettel éo^ymti a AatoatUotd Srttóéí £ádjlót. í A mindig ott szakad ki A bőr, s hogy folytatódik, s hogy így határtalan, a száll a végtelen, mint, s a kulcs, hogy zárva van. A bőr, a bóra kulcsban, a perc a kulcs mögött, s a mindent kinyitottam, a beleőrülök. Az orr, a száj, a köldök, a bentről jönne ki, s a szem, a fül, a költők, az egybetördeli. A mindig ott szakad ki, a jaj, a most, a hús, s a nem tudom becsukni, az itta vége, fuss.
/
