Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István - Szabómihály Gizella: Magyar vagyok, és szeretném, ha ez Játszódna és hallható lenne!

Lanstyák István Szahómihály Gizella (8,9%). Szövegesen főleg az eljárást elítélők nyilvánítottak véleményt: "Ha egyszer az ember magyarul beszél, ne keverjen más nyelvet a beszédbe." — "Megértem én a szlovák nyelvet, de ez az összevissza keverés nem valami jó ötlet." — "Nem szeretnék így beszélni soha. Az a szép, ha minden nyelvet helyesen használunk."- "Szerintem minden embernek kell tudnia egy nyelvet rendesen, hogy ne kelljen egy másikkal kevernie."

Téves volna azonban az ilyen vélemények alapján azt hinni, hogy pusztán valamiféle "esztétikai" kérdésről van szó; a "tiszta" magyar beszéd sokak szerint igenis összefügg a nemzeti azonosságtudattal: "Ha magyarok vagyunk, beszéljünk magyarul." Ugyanez "szelídebb" megfogalmazásban: "Szerintem az emberek egymással az. anyanyelvükön beszéljenek."

Az adatközlőknek 81,5%-a ért egyet azzal a véleménnyel, hogy a "kódválogatók" magyar öntudata gyöngébb, mint azoké, akik magyarokkal igyekeznek mindig magyarul beszélni. A kérdéshez fűzött kommentárok azonban itt is árnyalják a képet. "Az, hogy az illető nem tudja magát egyik nyelven sem tisztán kifejezni, nem vall arra, hogy esetleg a nemzeti öntudata gyengébb lenne." "Persze ettől még a magyar öntudata nem biztos, hogy gyengébb, mint a nálánál jobban beszélő magyaroké." — Egy "magára ismerő" tiltakozása: "Attól még magyarnak érzem magam, ha egy-két szót esetleg szlovákul mondok."

A véleményekből az is kitetszik, hogy a kódváltás egyes típusai nem esnek azonos elbírálás alá. Egy másik kérdés kapcsán kiderült, hogy a beszélők — legalábbis elvben — inkább elfogadhatónak tartják a teljes mértékben szlovák nyelvű szakmai társalgást két magyar személy között, mint az olyat, amelybcna két nyelv keveredik. Az erre vonatkozó kérdésben leírt helyzet a kódváltást kellően indokolja (a beszélők szlovák nyelven szerezték a szakképesítésüket, s ezért nem ismerik szakterületük magyar műszókincsét). Két idevágó vélemény: "Szerintem, ha szlovák iskolába jónak, és a szakkifejezéseket nem ismerik magyarul, akkor inkább beszéljenek szlovákul, így se a szlovák, se a magyar nyelvet nem rontják a fele magyar, fele szlovák beszédükkel." — "Jobb ilyenkor szlovákul társalogni. Szerintem hülyeség két nyelven nyögni."

A válaszokból az is érződik, hogy diákjaink szemében a tisztán szlovák nyelvű társalgás csupán "szükséges rossz", eszköz arra, hogy a két nyelv keverését elkerüljék. Egyéb esetekben inkább olyan stratégiákat részesítenek előnyben, amelyek alkalmasak arra, hogy deficit vagy lapszus esetén is a magyar nyelven belül maradhassanak, még azon az áron is, hogy ez a kommunikáció hatékonyságának vagy az esetleges vendégnyelvi betét stilisztikai többletének a feláldozását vonja maga után.

Ez a magatartás tükröződik azokban a válaszokban is, melyeket három, azonos típusú kérdésre adtak adatközlőink. Ezek közül most az egyiket ismertetjük: '"Hoztam az üzletből egy vajat, egy kiló rizst és egy...' Tegyük föl, hogy itt elakadunk, mert nem tudjuk, hogyan van a 'výberová múka’ magyarul. Ilyen helyzetben több megoldás is kínálkozik. Értékeljük a következő megoldási javaslatokat 'Hoztam az üzletből egy vajat, egy kiló rizst és...'/. egy kilót abból