Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - PERÚJÍTÁS - Brogyányi Kálmán: A Szent Márton-székesegyház

A Szent Márton-székesegyház világítóbb és gazdagabb, mint a napsütés, mert ilyenkor a szem mellett még a lélek is lát. Így nőnek hatalmasra a templom ívei, így érezzük valónak a gótikus templomokra alkalmazott hasonlatot az imára kulcsolt kézről.

A pozsonyi Dóm évszázadokon keresztül épült.

Eredetileg a plébánia a várerődben volt, fenn a várhegy tetején. Onnan helyezték át a várgróf közös kérésére, mivel a híveknek a távolság miatt — a várgrófnak pedig az istentiszteletekre betóduló külső nép miatt nagyon kényelmetlen volt a várban. 1221 -ben ad ja meg Honorius pápa az átköltöztetéshez az engedélyt. A továbbiakban a hiányos sorrendű történelmi adatoktól eltekintve, tisztán a műtörténet kutató módszereire vagyunk utalva. A templom legrégibb építési részei a román kor idejéből valók. Ez különösen jellemző a torony és a volt városfalhoz közelebb eső részekre. A későbbi idő során egyre változott a templom építési terve. Átépítések, kibővítések, hozzáépítések egyre jobban módosították az eredeti elgondolást. Adataink szerint a XIII. század első felében kellett megindulnia az építkezésnek, egy másik hiteles adat mégis arról értesít, hogy a mai templomhajót csak 1452-ben szentelte fel a milkovi püspök.

A templom főbejárata a szokástól eltérően nem a déli oldalon volt, ahol különben ma van, hanem az északi oldalon, a mai Rudnay téren. Itt van az ún. porta speciosa. Érdekes várostörténeti oka volt ennek. A Dóm egészen a régi városfalak mentén épült. A déli oldalon, a le jtőn, ahol most szép lépcsősorokon át jutunk a templomba a Hosszú utca felől, egykoron temető terült el. Ez a rész már nem tartozott szorosan a városhoz. A torony előtt a várárok húzódott. Így nem volt más megoldás, mint az északi oldalon, a város felé nyitni a főkaput. A mai déli s általunk főkapunak használt díszes kapuzatot később, úgy a XVI. században kapta a templom. Ezen az oldalon még a millenniumi idők előtt is lépcső helyett csak szépen kikövezett domboldalt találtunk. A templom architektúráját gyönyörűen emelte ez. Sajnos, a város nem sok örömöt lelt ebben a szépségben, mert ha eső esett, a domboldal a templom környékének összegyűlt vizeit árvízként zúdította a Hosszú utcába. A királykoronázások alkalmával a térségnek is fontos szerepe volt.

Az északi, egykori főkapun, ahogyan latinul hívják, a porta speciosa egynyílású és félkörös timpanonnal, ívmezővel van ellátva. Ma a kapuzat előtt díszes fülkét találunk. Eredetileg a templom előtti tér is magasabb szintű volt.

Csak a templom utolsó restaurációjakor emelték a templomból kilépő hívek védelméül a mai kis előcsarnokot. Ugyanekkor a tér szintjét is süllyesztették annyira, hogy most három lépcsőfokkal kevesebbel lehet a templomba jutni. A kapu oszlopzatának levéldekorációja árulja el keletkezésének korszakát. Az oszlopok levéldísze stilizált cserfalevél. Két sorban helyezkednek el egymás alatt, könnyedén az oszlopfővel való, minden szerves egybekapcsolódás nélkül, mintha csak oda lennének aggatva.

A román stílus kezdte elsőnek alkalmazni a növénydíszt az európai építészetben, de csak általános mintáknak tekintette a természet formáit, és tetszése szerint változtatta és stilizálta. A későbbi csúcsíves stíl már az északi éghajlat növényeit szerette nagyon másolni. Különösen a csalánt, a cserfalevelet, a venyigét, a makkot, a szőlőgerezdet. A csúcsíves stíl már nem ragaszkodott a