Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - Z. Németh István: Az emlékezet csődje, Lepkekelepce, A szavak után

Z. NÉMETH ISTVÁN

Az emlékezet csődje

I.

Karmesteri póz: beint a csillagkamak a hold.

Rideg indulatokat kézbesít a levélkihordó, tejjel álmodnak a terhes anyák. Csillag ég így, a gyilkosok a tőrükhöz odafagynak. Ima kéne.

Ima mindenért, ami él.

II.

Az óra hazudhat.

Számlapján legyünk mi a két mutató. Az idő sebesültjeit elviszi úgyis a mentő. Ként sírok érted, te zokogj ma miattam ércet. Csak így lehet alkimistáivá a Teremtő.

III.

Mi ez a zendülés e kövér, sárga agyban, amelyből csujxi ellentétes jxirancs sugárzik?

Kézigránátszó veti szét a szótár testét.

Riadót f új az orr, a fogak vacogása szolgáltat géppuskazenét, teverem én e forradalmat, a lenyelt méreg éppen elég lesz. Sose zendül többé dalra a szájban a szép kék nyelv, s a kéz se vezényel már a fals hangoktól félholt nagyzenekarnak.