Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - NYELV ÉS LÉLEK - Tolcsvai Nagy Gábor: A sztenderd helyzete és a nyelvi tervezés lehetőségei Magyarországon
nyelv és lélek TOLCSVAI NAGY GÁBOR A sztcndcrd helyzete és a nyelvi tervezés lehetőségei Magyarországon Egy tudomány színvonalát az határozza meg, hogy mennyire képes saját alapfogalmait válságba hozni (Marlin Heidegger) A gondolatadó idézetből kiindulva: Magyarországon válságban van a nyelvművelés, a nyelvi tervezés, de nem azért, mert valamilyen szakmai és szélesebb diskurzusban válságba hozta saját alapfogalmait, hanem mert nem törődik alapfogalmaival, nem kérdez rájuk folyamatosan, azaz a vegetáció szintjére süllyedt a szakmai diskurzus. Ezúttal ne firtassuk e helyzet kialakulásának okait, erre többen és rendszeresen fölhívják a figyelmet, eddig minden különösebb intézményes eredmény nélkül (így nem ment semmi szakmai tisztázó folyamat végbe például az Akadémiában, az Anyanyelvi konferenciában, hogy szándékosan nem egyszerűen szakmai, de a szakmai eredményeket térítő testületekre utaljak) (vö. Tolcsvai Nagy 1989, Lanstyák 1993, Kontra 1994 stb.; de voltaképpen ezt tükrözi az 1992. októberében Budapesten rendezett nyelvművelő konferencia anyaga is, amelynek során a hazai, évtizedek óta vezető helyzetben levő nyelvművelők többsége a szakmai változatlanság mellett állt ki, 1. a Magyar Nyelvőr 1993/4. számát). Ehelyett inkább a lehetséges kitörési pontokat vizsgáljuk. Haarman (1990) elvét elfogadva (mely szerint a nyelvi tervezés nem annyira pontszerű cselekedetek eltérő sűrűségű sorozata, hanem folyamat, s a modernizált nyelvközösségekben is jelen van) feltételezhetjük, hogy mind Magyarországon, mind a történelmi magyar nyelvterületen szükség van a nyelvi tervezésre valamilyen formában. S nemcsak szükség van rá (például egy értelmező szótár vagy egy leíró grammatika megalkotásánál, ahol az ideáltipikus formák kijelölése megegyezik a nyelvi
