Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - Orbán Ottó: Utószó

ORBÁN onó

Utószó

"Midőn ezt írtam, lyukas volt az ég."

Hallottál-e már eszelős cigánylányt egy csorba konyhakéssel hadonászva az indulattól rekedten dadogni? Hallottad-e mára szónoklatainkat?

Az őrült közép-eurójxii mcgis-í?

A félig Isten, félig állat ember nem tudja magáról, mikor melyik. Mezítláb táncol és kést rántva öl — gyilkos és áldozat közös gödörben.

S a világsötétben egy fénysugár tűjével lövi be vénájába a költő a remény gyilkos kábítószerét.

Kitántorog az évszázad kapuján, egy narkós roncs a csontvázak közül, nem hamis próféta — futóbolond, aki (miközben égig ér mögötte a jajgatás, hörgés és tudód) a test nélküli léghez énekel:

. Jöjj, hazug boszorkány, fényes jövő!