Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - Molnár Miklós: Nekrofil szentképcsarnok
Nekrofíl szentképcsamok Természetes viselkedését állandóan büntetik, anyja suttyomban évezredek sűrített patológiáját csepegteti a leikébe. Kialakul benne a halál és a pusztulás iránti vonzalom, a rombolás vágya, az önutálat, szorongása a többiektől, rettegése a kutyáktól, kígyóktól — voltaképp magától az élettől. Megtanul hazudni, leplezni, elfojtani, áthárítani — vagyis beavatódik a Dunatáj kollektív hamistudatába, paranoiájába, viselkedésbénító görcseibe ("szocializálódik"). Gyermekkori fényképek. A szemében iszonyodás, az ajkán keserűség. Valamennyi képen mellette vagy mögötte komorlik az Apa: mélakóros illemhelytartó, bizalmatlan főcenzor, aki belső igazodáskényszerből, hivatásbeli feladatként teljesíti a nekrofil hatalom élettilalmazó parancsait. Még egy leányuk születik: ő is kénytelen agresszív, zavart identitású, örömtelen lénnyé formálódni ebben a világrésznyi antifamíliában, ahol ismeretlen a szívből fakadó öröm, a gyöngyöző kacagás, legföljebb érdesen röhögni szokás, de inkább csak vigyorognak, azt is ritkán. Csordultig van mindenki lelkifurdalással. Szégyenük testüket-lelküket. Mihelyt a két leány felserdül, a maga módján mindegyik megpróbál kimenekülni a családi bugyorból. (Sejlik egérút, színleg legalább.) A kisebb Norvégiába megy férjhez ("elhálatlan” névházasságba), az idősebb csak albérletbe szökik. Apja emiatt "kitagadja", évekig — a lány bocsánatért esdő megtéréséig — duzzog, nevének említését is megtiltja. Az idősebb lány életében az apai kötelékek eloldhatatlanok. Megveti anyját és retteg tőle; apjával kettesben leleményesen, úgyszólván bűn- szövetkezetben pusztítják a szerencsétlen Debilkét. Szégyenük idétlen- ségéért, ráfogott csúnyaságáért, hebrencs beszédéért, örökös locsogásáért. Szinte dugdossák a világ elől. Debilkc menekülésének egyedüli formája: a hivatásos betegeskedés. Ápolónőként temérdek nyavalya tüneteit tanulja ki, mesterien produkálja valamennyit. Gyorsan rájön, hogy így a család minden tagját sakkban tudja tartani. Egész felnőtt életében (e hosszúra nyúló, boldogtalan cseesemőségben) mázsaszám nyeli a dilibogyót s mindenféle orvosságot. Századok uszításai szorongatják őket. A Prebjancsuk család élete teljes zártságban, rengeteg tabu, fojtott feszültségek közepette zajlik, vagy inkább csak pang. Ki-ki körkörösen gyűlöli a másik (vagy a maga) labanc/oláh/magyar/zsidó/tót mivoltát. Pang a nemzet. Tengernyi szenvedésre kijelöltek, szűkölve didergünk az átvilágítatlan sötétségben. Mintha soha nem történne semmi. Badarságokon marakodunk végeérhetetlenül. Szétmállik minden, amihez csak hozzáérünk. Egymásra tapadás, zsarolás, kiszolgáltatottság, lelki erőszak,
