Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - ÁRGUS - Wirth Imre: A befejezett nő
mint Acrotonius a Megbocsátásban, aki különböző feltevésekből szerkesztette össze a maga történetét, s a sokat sejtető Templomáradás címet adta mű- venek. A történelem Merleau-Ponty felfogásában is nyitott és lezáratlan folyamat. Az események hátterében rejtett jelentéstartalmak húzódnak meg, ám a történelmet az embernek kell végső formába öntenie. A történelem nem kínál kész igazságokat, inkább arra ösztönzi az embert, hogy a vérilé a fairé, vagyis a megvalósítandó igazság érdekében soha be nem fejeződő és kockázatos keresésbe fogjon. Mindenesetre Júlia nem változik, helyére van téve, csend, míg nem jön | valamiféle földrengés. S mivel semmit sem lehet csak kívülről ábrázolni, a "drámának" fölül kell múlnia a narrátort, máskülönben a szerző adós marad a megrendülés élményével, Júlia újra Atya munkatársa lesz. Ami a legfontosabb: csodálatos klimaktériumát el- merülésként éli meg. Júliának a szobád- ság ajánlkozik fel — a leg-kényesebb vőlegény! Tanulságként, hogy másképp kell szeretni, megbo-csátani. Úgy érzi, Atyát kell és szabad a kétes útról eltéríteni..., amiről aztán szükség esetén akár gyónni is lehet. Rejtély, hogy ki beszél ilyenkor belőlünk, nekünk. Rejtély, hogy ki beszél belőlünk, és kik beszélnek nekünk, s mi az a mögött. A névtelen krónikás is zavarban van: Akkor már egyszerűbb és tisztább, ha semmit sem akarunk nyújtani — s főképp nem ráfogások tetszetős csapdáit , csupán alázatosan helyet adni a tények képzeletének és mágiájának. Ilyen közönségesen vagyunk némák, de nem figyelmetlenek. A világ közben történik, ahogy szokott, és nem megy vakációra. Ki csal meg kit, és mikor, kicsoda boldog, és ki nem, kicsoda ártatlan, és ki bűnös? A CSALÁDÁRADÁSNAK NINCS VÉGE. _ árgus W IRTH IMRE A befejezett nő Esterházy Péter. Egy nő (Magvető, 1995) Az elmúlt években megjelent Es- terházy-könyveket a műfaji változatosság jellemzi. Az Egy kékharisnya feljegyzéseiből például a publicisztika és a széppróza határterülete, a tavaly megjelent Búcsúszimfónia című színdarabot pedig most új szépprózai alkotás követi, az Egy nő. Nádas Péter ajánló sorai szerint ez a mű "regény", ám az előrebocsátott meghatározás inkább csak a könyv talányosságát szolgálja. A fülszöveg csábítóan hallgat, nőt ígér, néven nevezve, meg egy férfit. Ezen a nyomon elindulva aztán egészen addig nem tudtam mit kezdeni a könyv történeteivel — bár helyesebb történetek helyett a "szöveg" szót használni —, amíg el nem döntöttem magamban, hogy miről is szólnak. Pontosabban, hogy miként olvassam őket. Némi prekoncepció nélkül könnyen beleszaladhatunk ugyanis abba a kínálkozó olvasatba, amikor is az Egy nő leltár lesz, enciklopédika, férfias-nőies magatartás- és gondolkodásmintákról szóló erotikus provokáció a szégyentelenségig fokozva. És könnyen adódik az a felismerés is, hogy a beszélő viszonya kifejezetten macho, egy nő számára bántóan durva, hiszen a világ körül forog, aki mindezt
