Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - Pavol Minár: Bevezetés a két háború közti várostoposzú szlovák próza olvasásába
Bevezetés. város utólag határozza meg azt, amikhez kötó'dik: a falut. Habár a falunak mint toposznak megvolt az az ambíciója, hogy önmagában elégséges egész, totalitás legyen, ilyenféleképpen lelepleződik benne a hiány, az elégtelenség mint jellemző vonás. Ezért elengedethetetlen szerkezeti szükségszerűség az antiurbánus irányzat szövegeiben a szereplők következő irányú mozgása: jó falu — rossz város — jó falu. A szlovák irodalmi diszkurzusban a város és falu toposzának itt felvázolt konstituáló és konstitutív viszonyát már Rousseau-nak a nevelésről mint a természet kiegészítéséről szóló írásában megtaláljuk: "A természet eleve teljes, természetes teljesség, amelyhez a nevelés külső adalék. Ámde a kiegészítés leírása leleplezi a természetben meglevő, benne rejlő hiányt. Hogy a természet igazán önmaga lehessen, ki kell egészíteni pótolni — neveléssel: az igazi nevelés elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy az. emberi jellem napfényre kerüljön a maga valódiságában. A szuplementáritás logikája... leleplezi a rejtett hiányt vagy jelen nem létet, úgyhogy a nevelés, ez a külső adalék lényegbe vágó feltételévé válik annak, amit pótol. "2 Hasonlóképpen a város is lényegbe vágó feltételévé válik annak, amit mint nem eredeti, mint ránk erőltetett valami kiegészít, ami nélkül a falu színlelt totalitása, teljessége (látszólag és áhítottan) meglehetne. Példa: Rázus Svety (Világok) című terjedelmes regényében a regény hőse, Beňo, miután Budapesten, Cambridge-ben, Londonban és Párizsban tanult, megcsömörlött a nagyvárostól, visszatért a faluba. Nagyon fontos megfigyelni, hogyan taglalja itt a szerző a falusi toposz pozitív voltát. A falu az ő számára az a toposz, amelyben "sok minden van — történelem, irodalom, jog, orvostudomány, filozófia, vallás, művészet és nemzetgazdaság"'. Feltételezhető, hogy ebben az a szándék rejlik, hogy a szerző a falut mint a természeti ember természetes bölcsességének forrását akarja témájává tenni. Azonban azt az elgondolást, amely "a természeti ember természetes bölcsességéről" szól, kizárólag a városi — tehát a nem eredeti, nem természetes — jelzők hangsúlyozhatják. Az meg, amit Beňo a faluban felismer, kizárólag a város terébe összpontosul (a város a műveltségnek s a gazdasági életnek is központja). A falu pozitív voltának taglalása nem tud meglenni a város szupplementuma nélkül. Ehhez hasonlóan igyekszik Ferdinand de Saussure a fonéma jellemzőit a graféma segítségével jellemezni: "Mivelhogy a dolgok ugyanilyen állását tapasztaljuk egy másik jelrendszerben, vagyis az írásban, felhasznájuk ezt ennek az egész kérdésnek a magyarázatához: A betűk értéke tisztán negatív és megkülönböztető, úgyhogy ugyanaz a személy a t-t különféle változatokban írhatja le. A lényeges csak az, hogy az írásban ez. a jel ne keveredjen össze az. 1, a d stb. jelölésére szolgáló jelekkel. így az írás, amelynek Saussure szerint nem kell a nyelvészeti kutatás tárgyát képeznie, a beszélt nyelv lingvisztikái jeleinek legjobb illusztrálására szolgál, vagy más szóval: az alapvető nyelvészeti mechanizmus egy fokát az írás mutatja be, a nyelvet csak mint az írás formáját lehet megérteni. Az analógia analógiája: Rázus szövegében Beňo vasutat épít a faluban, és ipari cégeket alapít, vagyis olyan dolgokat visz be a faluba, amelyek miatt elhagyta a várost. [...]
