Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - Pavol Minár: Bevezetés a két háború közti várostoposzú szlovák próza olvasásába
Bevezetés a két háború közti várostoposzú szlovák próza olvasásába A két háború közti szlovák irodalmi diszkurzus immanens jellemzője a szöveg intertextuális feldúsítása s ezáltal az aktuális európai írásmódhoz való közelítése volt. A szöveg metodológiai síkja kiszélesedik, új toposzok alakulnak — ekkor jelenik meg egyebek közt a város toposza is. A várostoposzú szlovák szövegek olvasásába való bevezetésünkben arra teszünk kísérletet, hogy kijelöljük a két háború közti városi írásmódot teremtő logikák irányait. A többes szám ("irányait", "logikák") használata azért indokolt itt, mert ennek a korszaknak az irodalmi diszkurzusában két párhuzamos uralkodó tipológiai vonalat (irányzatot) lehet megkülönböztetni: az antiurbánust és az urbánust. Mindkét uralkodó irányzat fontos és dinamikus terület, lehetővé teszik a variációkat, az egymással való vegyülést, a szubsztitúciót. Sem egyik, sem másik írásmód nem homogén, ellenkezőleg: a két irányzat párhuzamos együttlétezésével megnyílik az út az irodalmi diszkurzus heterogenitása, pluralitása előtt. Az antiurbánus irányzat szövegeire jellemző a következő idézet: "»Szfvesen élnénk egyszerű életet", nyugtatta meg őket Derry, aki akaratlanul is arról vallott így, hogy falun akar maradni. "Torkig vagyunk a nagyvárosok, e természetellenes kaptárok, idegromboló bűnfészkek kultúrájával, égető szomjúságot érzünk a természet iránt, annak békéjére, természetességére vágyunk. Már útközben élveztem azt a vágyott szabadságot, üdeséget, melyet csak a tágas mezők, magashegyek nyújthatnak".«1 Hasonló részleteket, mivelhogy ezek az antiurbánus írásmód kellékei, minden nehézség nélkül találhatunk az antiurbánus irányzat bármely szövegében. Amint az idézetből megítélhetjük, az antiurbánus irányzat szövegeiben a falu természeti ("égető szomjúságot érzünk a természet iránt"), és a "természetes" toposz ("vágyunk a természetességére") olyasmi, ami az ember számára elengedhetetlen (a "szomjúság" csillapítása az élet továbbvitelének a feltétele), s ezért az emberi lét ösztönösen, "önfenntartó módon" orientálódik a falu életterére ("fedun akar maradni"). A falu a kultúrának ("a nagyvárosok kultúrája"), a természetellenességnek, az eredetiség hiányának, a hamisságnak ("természet- ellenes kaptár", "bűnfészek") az elutasítása. A városnak — a falutól eltérően — PAVOL MINÁR ...W.w.TÍTfWT.v.v.lT.lW.TlTílJP.:
