Irodalmi Szemle, 1995

1995/7-8 - PERÚJÍTÁS - Tüskés Tibor: Elégia az élni akarásról

Elégia az élni akarásról

hiányzik. Nála a hét és a nap valóban naptári fogalom, a sír és a koporsó konkrét tárgyat jelentő szó. A vers két metaforája közül az egyik az eszme-tűz, a másik az utolsó sorban, a verszáró poénban szerepel: az érzelmek tengere. A vers nyelvi hatását nem képi, hanem gondolati eszközökkel, alakzatokkal éri el. Ilyen eszközök a lefokozás (hetem, napom), a felszólítás (légy, toldjad meg), a kérdés (hány, hányszor, meghaljak?, nyelje el?), a tiltás (ne légy, ne még, ne még), a tagadás (nem érzek, nem zengtem el), a gyakorító igealak (számlálgatom, találgatom). Nyelvi eszközei a dús jelzőhasználat lélektanilag az impresszionistákra emlékeztet: irgalmas, fukar, bús, forró, setét, kegyelmes, csüggedt, zengő', zsibongó. A versnek sajátos hangulati hatást adnak a ma már régies (már Reviczky korában is annak ható) nyelvi fordulatok: kedvem búsra vált (Csokonainál: "vígságom téli búra vált"

— A reményhez c. versben), a régies, választékos kifejezések (esdek, ólálkodik, borzadály, setét, elzengtem, érzelmei). Van még egy roppant sajátos, jellemző tulajdonsága a vers nyelvének, szókincsének. Ha összeszámoljuk a vers szóállományát (a névelőket és a kötőszókat is beleértve), azt látjuk, hogy a költeményt 96 szó (plusz a szótag érték nélküli 5 kötőszó) alkotja. E szóállományból négy szótagú szó mindössze 5, három szótagú szó 8, két szótagú szó 33, és a szóállomány több mint fele (50 szó) egyetlen szótagból áll. Köztudott, hogy az angol nyelv sajátos jellegét, hangzását a nagy számban előforduló egytagú szavak adják. Az is ismert, hogy Kosztolányi tíz legszebb magyar szava közül kilenc egy szótagú. A vers nyelvi-hangulati hatásának vizsgálatakor aligha hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Reviczky e verse sajátos módon zömmel rövid egytagú szavakból épül fel.

S még valamit meg kell jegyezni. Reviczky verse több mint százéves, s ma is tökéletesen élvezhető. Ha a nagyjában ugyanebből az időből származó szépprózai munkájának, például az önéletrajzi elemekkel átszőtt Apai örökségnek a nyelvét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az tele van ma már nehézkesnek ható kifejezésekkel (aminő, ama, szokta volt), hosszú alárendelt mondatokkal, -va, -ve, -ván, -vén, -andó, -endő képzős igenevekkel. íme, egyetlen mondat az Apai örökségből: "A tegnapi táncmulatságon, mellyel Borsodyék a farsangtól elbúcsúztak, a tüzes szemű' házikisasszonykától hozta haza Tibor ezt a legyezőt, azt állítván, hogy a pántlikát, amely az egyes küllőket összefogja, véletlenül elszakítván, most kötelessége újat fűzni a legyezőbe." Mennyivel frissebb, elevenebb, élőbb ennél a Számlálgatom... nyelve. A vers tehát azt igazolja, ami az irodalmi nyelvre általánosságban is jellemző: a líra nyelve mindig frissebb, mint a próza nyelve, a lírai mű nyelve kevésbé avul el, tovább él, mint a szépprózai mű nyelve.

Reviczky a verseiben általában a költeményt, a Urai műfajt nem ok nélkül nevezi dalnak: "még sok dalt nem zengtem el". Költeményeinek zöme — e verse is — műfaját tekintve dal. Ez nála mindenekelőtt tömörséget, erőteljes érzelmihangulati tartahnat, felfokozott, dús zeneiséget jelent, és nem népdalimitációt (például a dalküszöb átvételét) vagy a Heine-típusú, ironikus hangú Lied követését.