Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Szászi Zoltán: a végén minden, Tompa után szabadon, hajnali vers kedvesemnek (versek)
Versek Tompa után szabadon nyakig érnek a vizek mint anno X-ben elúsznak fejfák fakeresztek harangok zavaros vízbe esnek árad a víz duzzadnak szennyes folyók söpredék tolul felszínre az árral birkózik barna Indiám gyengülő gáttal vadvízben a búza az élet kuckójából figyel a lélek az anya csomagol gyereket rokonhoz küld szívében félelem ül a remény kihűlt gólyák az idén meg se jönnek menekül riadva vadmadár dübörög dübörög a szutykos ár hajnali vers kedvesemnek (A. engedőimével) mocorgó napsugár az ablakrésen bekandikál megpihen szád szegletén kicsit nyakadon kék éren virít csusszan kulcscsont gödrébe pihegni alig bír kikecmeregni melled két bolygóját átugorja onnan gund gömbölyű hasadra lebukik köldököd kútjába betakarja egy felhó' árnya
/
