Irodalmi Szemle, 1995

1995/6 - Dominik Tatarka: Egyedül az éjszaka ellen (regényrészlet)

Köztársaság a szlovák nyelvben nőnemű szó, akkor nyilván szoknyája van, nem értettem hát, miféle blaszfémiát követtem el, amikor azt írtam, hogy a Köztársaságom szoknyájába kapaszkodom. Későn, túlságosan későn döb­bentem rá, mi volt az istenkáromlás. Az én fölszabadított hazám nem volt többé köztársaság, állam lett. A rendőrfüleket sértette, hogy holmi firkász nem átall olyan obszcén dolgot leírni, miszerint a hímnemű államnak köztársasági szoknyája lehet. Ezt az ominózus kijelentésemet a tulajdon szememmel láttam vörös papíron megörökítve az állambiztonsági hatóság kerületi parancsnokának dossziéjában, mint főbenjáró bűnömet. Leginkább ez a mondat háborította föl a kerületi parancsnokot, azért megengedte, hogy elolvassam az ő sokszínű tájékoztatóját. Mi mindent tudunk magáról! Ez az államgyalázás iskolapéldája. Végre a készséges öregasszony ideadta a ruhatárból az én három kala­pomat, őrültségem szimbólumát. Fiúk, megyek, egyeztem bele habozás nélkül, csak kiváltom a három kalapomat. Mire nekem ott a három kalap, ha itt sem viselem őket? Nem is tettem hát a fejemre egyiket sem, a hónom alá kaptam valamennyit. És nekivágtunk. Ezzel vége az álmomnak. Úgy értem, ki-ki egyedül indult az éjszaka ellen, a halállal mindenkinek egyedül kell szembeszállnia. Különben is, a mostani világgal már elvesztettem a kapcsolatomat... A depresszió kétségbeesett állapotában, ami a korommal járt, de még inkább a jogfosztottságomból és a határtalan nyomoromból következett, amely leginkább a fehérnemű hiányával alázott meg, szexuális aktivitással véde­keztem a halál ellen... Nevetségesnek találtam magam, ahogy mint munka nélkül maradt nyugdíjas, többé-kevésbé unalomból megpróbáltam a pszi­choanalízisről szerzett hiányos tudásommal megfejteni az álmomat... Meg­kísérlem, azt fogom feltételezni, hogy a három kalap három nőt jelent, az én szexuális érdeklődésemet három nő iránt. Item, akadt néhány nő az életemben, akihez bizalmas kapcsolat fűzött vagy fűz... Erikától és Olgától levelet várok. Mária szívélyes levelére nem válaszoltam. Ez a halál. Hívtok. És én máris készségesen indulok veletek az éjszaka ellen. Nem, nem mentem veletek, a kávéház ruhatárából magam indultam Egyedül az éjszaka ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom