Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Béres Csilla: Születésnap, Balsejtelem, Masztaba
Születésnap — Fogtam neked békát, de anyádnak meg ne mondd!— suttyantotta át papuska a köténye zsebéből kis piros kannácskámba az áldozatot. Szólt még valamit, de hirtelen újra felsikoltott a körfűrész, s öregapám kockás inge szétrobbant. A fejem tele lett a fűrészpor illatával. Csillogva kavargóit a forró forgács és a galambpiszok. Dél volt. A Kossuth-nóta fölakadt a kredenc alumíniumgombjára. Mamuska ilyenkor szokott ráütni a fazékra, hogy elinduljon belőle a leves. Akkor aztán félrerántja a fazekat, vizet enged hozzá, fűszert dob bele. — Ilonka, Ilonka, már megint szeleskedel! Amikor Csöpi befutott fölnyalni a kifutott tejet, már újra sivított a körfűrész. Papuska elém rakta a Tolnai Világlapot, és gyönyörködhettem az ismerős gumiarcú bányászokban, de főként a műlábreklámok ragadták meg a figyelmemet, melyek úgy tízlaponként bukkantak elő. — A mamuska sokáig odalesz? — Mit tudom én— legyintett nagyapám a sűrű kalapácsolás közben. Tegnap nyúlfarkat hozott, tegnapelőtt denevért befőttes üvegben. Eszembe jutott a béka. Végigfutottam a lugason. A szomszéd kerítése mellett, a mogyorófa árnyékában kidöntöttem. Pici volt. Nem bántottam. Papuska mindig csak a temesvári szódagyárról meg Király Károlyról mesél. Hol lehet mamuska? Hátha nem is a temetőbe ment, hanem a szeretőjéhez. Szép kis szeretője van, narancssárga keretű szemüveget visel. Igaz, nyolc évvel öregebb papuskánál, de fiatalkorában szerelmes verseket írt, és a pápával levelez. Mamuska biztosan énekel neki a meglőtt hadnagyról, és száraz kenyérhéjat majszolnak a köténye zsebéből. Endre bácsi szépen néz. Nem csak szegény, buta is— gondolja mamuskáról. Erre mamuska elszavalja neki a Megfagyott gyermeket. r%JlT 1 A
