Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Gál Sándor: csend és havazás (vers)
csend és havazás 1. van ami egyszerű mint az alkony vagy mint a hóesés nem látni túl az úton s nem látni onnan ide se a kicsipkézett jelen simán átváltozik történelemmé szinte észre se vesszük a zuhanást a történés kies fensége csupán belül fehérük valami egybetömörül valami darabokra hull közben a diófák átdidergik a nyolcvanadik telet 2. fénylik a sötét befelé nő a bilincs a magány lehetne föloldozás egy léjíés hiánya túl a felső' határon a cselekvés elszánásán a nem és a hiába minden mögött a halál a lábnyomok pedig önként hagyják el az utat
/
