Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Csehy Zoltán: Trója se Trója már, Eltévedt nyáj himnusza, A vágy kopreuszai (versek)
Versek Eltévedt nyáj himnuszát zengik a sorra lecsöppenő vércsepjx’k. SzakálUtozót rejti a szagok tavaszi fiirtjeit. Bukik az ég. Körön taposok, bántom az oltári tüzet, páfrányát szétfeszítem és testemre csalom szomjas pókjait. A vágy kopreuszai a tintás tenger karjai ölelik hajóm szöges hiísát küparisszosz testéből faragták szőrös kezű ácsok uránosz beleiben egymást kergetik a fények a vágy kopreuszai hogy megeméssze mayát hajnalig az ég fogat vetettek a kábulat árkaiba sárkányos tavasz éled a magból és megkergeti okádott tüzével a gyűlölt élőt suhanna a hajó de a temjer kék ragacsába süppedt szíve aphrodité letépi köntösét és a tűz torkába tömi
/
