Irodalmi Szemle, 1995
1995/5 - ÁRGUS - Csehy Zoltán: Szerény jegyzetek két könyvről
Szarka László A korabeli magyar nemzetállami gondolat a nemzetiségi politikát a nacionalizmus zsákutcájába terelő asszimilációs nagyotakarás egy lezárt korszak his- torikuma. De a 20. század régi és újkeletű államnacionalizmusa is ugyanazokon a vakvágányokon közlekedve akadályozzák a térség kisebbségi társadalmainak közösségi önszerveződését és egyenjogúsítási törekvéseit. A kelet-közép-európai történelem így vánszorog bizonytalan célok felé "szénás lábbal, szalmás lábbal": ahelyett, hogy kitömi próbálnánk kipróbáltan megnyomorító szégyenkalodáinkból, új, konstruktív modellek kimunkálásával igyekeznénk megszabadulni "a történeti reciprocitás" kényszerképzeteitől, a térség valamely nemzeti kormánya újra és újra igazolni kívánja, hogy neki jogában áll saját nemzete képére formálni tájat, népet, hazát és államot. A történetíró széttárja karját, hisz osztja a többségi véleményt, amely szerint a történelem a legritkább pillanatban lehet csupán az élet tanítómestere. Akkor, ha az élni és élni hagyni létparancsa magától értetődővé válik, amihez azonban legtöbbször keserves bukdácsoláson, megpróbáltatásokon és tragédiákon át vezetnek a felismerés útjai.
