Irodalmi Szemle, 1995

1995/5 - MARGÓ - Salat Levente: Romániai magyar közérzet

A beszédhangok akusztikai vizsgálatának jelentősége.

említett hangösszecsengésnek, a hangok változó árjában egymásra rezonáló rokonhangok asszonanciái, alliterációi és rímei nemcsak egy bibliai szöveg értelmezésének, megértésének helyenkénti alátámasztói, hanem bármily szövegnek, sőt az egész létrend struktúrájának értelmi felvillantói, vagyis a világértelmezés legegyetemesebb eszközei. Ezek az összecsengések tehát nemcsak a manapság any- nyira külsőségesnek és esetlegesnek vélt nyelvi kifejezés prozódiai titkaiba világítanak be, hanem a racionális megismerés, tudatosulás legintimebb ismeretelméleti rejtelmeibe is.

Mivel fonetikai kutatásaim alapján — miként ezt már említettem — kiderült, hogy a beszédhangok akusztikai alakzatai a természet geometrikus építőelemeinek felelnek meg, belátható, hogy minden megismerés szükségszerűen ezeknek az elemi jelentéseknek a viszonyításával, illetve kombinálásával jöhet csak létre, éspedig éppen az összecsengő elemek rokonságának, vagyis a legkülönfélébb viszonylatokból kicsengő egység tudatosításával. Eszerint tehát a változatosságban minden megértés, tudatosulás mintegy szétfeslő, majd a származási rokonság egységébe visszataláló hangalaki egybevágások megragadásával jön létre.

Ez a felismerés nemcsak a bibliai hermeneutikának, hanem az általános gno- seológiának is egyik alapvető igazsága!

Ebből az igazságból ered az is, hogy a költői nyelv ösztönösen létrehozott formai rendezettsége, az akusztikai jegyeknek harmóniába csengése, szépségével tkp. szintén az igazságot akarja szolgálni.

Adekvát nyelvi kifejeződés esetében tehát a helyes, logikus gondolatvezérlésnek mindig a költői szépség igézetével kellene hatnia. A nyelvi konvencio- nalizmus önkényessége azonban az igaz gondolat és a szép, költői kifejezése között, sajnos, hasadást idézett elő, s ezt a mai bábeli nyelvzavarodottság állapotában már nehéz áthidalni.

De hát a hangok titokzatos összecsengései, ismétlődései, verses-versus-vissza- térései még ebben az állapotban is heurisztikus értékkel bírnak, s így nyilván nemcsak a Bibliának, hanem az egész természet közös jelrendszerű könyvének értelmezéséhez vezethetik el a figyelmes hallgatót.

Úgy kell ezt felfogni, mint a zeneművek létrejöttét. Azok is bizonyos egyszerűbb hangelemek különféle viszonylatokba állítása, sorba fűzése, majd ezekből következő összecsengések útján bontakozik ki anélkül, hogy e hangképek közé valami konvencionális jelentéselemeket szükséges lenne beiktatni.

Mindezeknek a belátásához azonban elengedhetetlenül szükséges a legegyszerűbb hangelemek természetes értékeinek mint építőelemeknek a pontos ismerete. Mert amint a tudatosabb kultúráiét megalapozását az emberiség egyetemes gyakorlata az ábécé ismertetésével kezdi, ugyanúgy kellene a magasabb szellemi művelődés logikus gondolatépítését is a beszédhangokban gyökerező geometrikus jelentéstartalmak megismertetésével és funkcionális szerepének begyakorolta- tásával elkezdeni.