Irodalmi Szemle, 1995
1995/5 - Bohár András: Élmény és egzisztencia
Önámítók drámai térben jellemzi a kettejük közt beállt viszonyt. Nelli tehát a főhős magánéleti szférájába tartozó figura csupán, aki a férj társadalmi életéből mindenkor kimarad (hiszen még arról sem szól a drámaszöveg, hogy a valóságban egyszer is együtt repültek volna). Ő mindig csak a kudarcok és azok következményeinek betársult hordozója, elviselője lesz. Másodlagos a helyzete a tekintetben is, hogy mindig a sajátosan interpretált, kommentált eseményeket ismeri meg akár a férjétől, akár a reptér dolgozóitól, illetve Iréntől, aki — szerinte — neki nem hazudik. Nelli nemcsak a színitérben jelenik meg elsőként, hanem — denotatív szinten — ő az első számú kulcskeresője is a drámának. Igaz, nemcsak a kulcsot keresi, hanem a kenyeret, táskát, levelet, emlékeztető cédulát, és végső soron — konno- tatív szinten — a jó döntést is. A színpadi térben hamarosan megjelennek egy koporsóval a gyászhuszárok is, s eltévesztve az emeletet Fóriséknál keresik a halott Halasi Ottót. Ez a mozzanat az adott tériségben pusztán effektusértékű, felfokozza a szcenika tragikumba hajló és a groteszket erősítő atmoszféráját; a dráma világában pedig az asszociációk vonalán hatványozza a halállal kapcsolatos mozzanatokat. A gyászhuszárjelenet egyéb funkciója, hogy felerősíti Fórisné szorongását, bizonytalanságát, rossz előérzetét, s némi önvizsgálatra sarkallja őt. A telefon lesz az eszköz arra, hogy Nelli "kilépjen" a szcenikai térből: felhívja a lányát, miközben a szemétkosárban túrva újra keresi a kulcsot, felhívja a repülőtér tájékoztatóját, majd Irént, aki azzal nyugtatja őt, nincs semmi baj. Ebben a kétségbeesett állapotban azonban a kulcsot már végképp nem találja meg, közben Benedek és a Bolyongó szabadon közledik nála, amikor megjelenik Katinka, a lánya — ő is kulcs nélkül, mert a vőlegényének a Bodónak adta a sajátját. Katinka zsarolásnak minősíti anyja marasztalását, "rémképeit", és tiltakozik, vádaskodik: "Nekem is van egy életem, mama. Hát nincs tőletek szabadulás?... Hadd menjek, hiszen úgyis hiába kínlódom veled. Megvan az a kulcs vagy nincs, nem oszt és nem szoroz tenálad. Te nem tudsz, mert nem akarsz apámtól megszabadulni." (114—115.). A lány lényeges adalékot nyújt mind a saját, mind pedig Nelli karakterrajzához, a tipikusan női (anya- vagy feleségpozícióban jellemző) zsarolási technikákról, illetve a neurotikus alkat labilis, bármikor átminősülhető/átminősíthető jegyeiről. A rövid párbeszéd anya és leánya közt mindhármukról, viszonyulásaikról, a múltbeli tényekről és azok átértelmezéséről ad pontosabb képet, mindezzel tágítva a drámai erőtér lehetőségét. Az ezután következő jelenet — kettejük kulcskeresése — nem mozdít a dráma cselekményén. Az újabb alak Erika megjelenése is csak a hagyományosan női szerepkör beskatulyázását, súlypontozását szolgálja, még ha Erika a külvilágból, a külső környezetből lép is be a színpadi térbe. Az ő drámai viszonyulását is csak Fóris landolása váltja ki. A három nőfigura (Nelli, Katinka, Erika) sok tekintetben rokon karakter. Mindhárman szoronganak a választottjukért, mindhármuk élete tele van várakozással, izgalommal a másik megérkezése miatt, mindhárman hajlamosak ugyanazt a tényt lelkiállapotuktól függően értelmezni, mindhármuk jelen idejű élethelyzete kapcsolódik Fóris botrányos leszállásához. Nelli és Katinka már egy múltbeli viszonyulással kötődik Fórishoz, hiszen egyikük a felesége, a
