Irodalmi Szemle, 1995
1995/5 - Bohár András: Élmény és egzisztencia
Laczkóné Erdélyi Margit Egyetértünk a színház- és drámaelmélet azon szakembereivel, akik fontosnak tartják a szcenikai tér elválasztását a színpadi tértől. Míg az utóbbi jellemzője egyfajta relatív állandóság, egy látható architektonika, beépíthető vagy mozgatható tárgyakkal, díszletekkel, amelyet többen képzőművészek "mesterségének" tekintenek, addig az előbbi a kinetika relációjába tartozó jelenségek összessége (járások, tablók, mozgástérformák stb.). Ezek javarészt rendezői munkakörbe besorolt feladatok, amelyek azonban szorosan összefüggenek a színitér meg- komponálásával. E kétféle téri ség effektív érvényesítése Otakar Zich6 szerint kifejezetten sajátos felkészültségű színházi képzőművészek dolga. A kérdés annyira nem új keletű, hogy már Arisztotelész7 is fontosnak tartotta. Poétikájában a tragédia hat jellegadó eleme közt felsorolja a díszletezést is (opsis — a szerző' megj.), s állítása a dráma műnemére általában érvényes. A drámai tér kategóriája a mi megfogalmazásunkban a költői-írói anyag, a drámai szituáció függvénye, a dráma jelentésrétegéből kibontható erőtér. Megítélésünk szerint a Kulcskeresők című dráma térépítkezési jellege nem véletlenszerű, így érdemes odafigyelni a leválasztható terek egymásba játszására is. A dráma főhőse, Fóris a drámavilág központjában áll, hősködő bravúros tette(i) viszonyváltozást, illetve közvetlen és közvetett viszonyulásokat teremtenek a dráma fontosabb alakjaival. Az epizódfigurák funkciója e tekintetben elenyésző (iGyászhuszárok, Szerelő). Az Örkényi tériségben Nelli, a Bolyongó és Benedek után (ők a színpadi térben elsőként vannak jelen) hamarosan megjelenik (említve) a főhős is, hiszen a telefonszerelő már a dráma expozíciójában pillanatok alatt kideríti, hogy Fóris lakásában van. Ez a mozzanat nemcsak Bolyongó érdeklődését kelti fel ("Anyuka édes! ... ne haragudj, nem mehetek haza, mert ma költözött ide a telepre egy nagyon érdekes házaspár, a férfi pilóta, az asszony Chlorazolt szed, az ajtajuk soha nincs bezárva. '')8 (105.), hanem az olvasó fantáziája is működni kezd, s kíváncsian várja Fóris megjelenését. Ez a főhőst érintő térkategória azonban nem nevezhető drámainak Örkény Kulcskeresők című művében, mert csak az I. rész túlnyújtott epizálásának egy momentuma, amely jóval később nyer drámai érvényt, s akkor is csak retrográd módon. Éppen az epizáló jellege miatt érezzük hosszadalmasnak a bevezetőben zajló kulcskeresés körüli bonyolítást/bonyoló- dást. Úgy tűnik, ez a rész bizonyos fokig öncélú még akkor is, ha az író teleológiája a mellékfigurák részletezőbb bemutatása vagy a cselekvéssorozat áttételes értelmezése vagy akár a direkt módú tértudatosítás volt. Hiszen mindez egy későbbi drámai időben, a drámai szituáció függvényében egyfajta gondolati-élményi visz- szacsatolás által nyer értelmet. "(...) a Fóris leszállásának elemzése előtti események és elsősorban a kulcskeresés csak visszafelé épülnek be a szituációba, s akkor sem tényszerűen, hanem csak jelentésükben. Márpedig mindaz, ami visszafelé kap csak értelmet és/vagy jelentést egy drámában, nem drámai megoldás." — jegyzi meg Bécsy Tamás. A dráma szituációját Fóris leszállása teremti meg, ez a tény változtat és alakít ki viszonyokat, de a többi alak egymáshoz való viszonyulását is ugyanaz a drámai helyzet evokálja. P. Müller Péter10 szerint: ...ez a földet érés hívja elő az egyes
