Irodalmi Szemle, 1995
1995/5 - Thomka Beáta: Mészöly Miklós kisepikája a nyolcvanas és kilencvenes években
Versek Sorsunk jelen időben Miért fáj a menthetetlen eltávolodása köreinkből? Miért más a könyörület, ha nem szabad elveszíteni hovatartozásunk tudatát? Nekünk már nem adtak veretlen lelkiismeretet, jelen idejét sorsunk következetességének. Most már jól vagyok, ha rosszul is ébredtem. Almom kísért még, következménye fenyeget... Az érzés térfoglalása békénk igazát segíti. Itt játékos könnyedséggel adhatod észrevételeidet, kihágásaink jussát — van, ami megnevel. Jövotlen esély Az örökséget váró kitaszítottság jóváteheti a kisemmizett ségek sérelmeit, ha már jövotlen is az esély, ne keresd az egészség várományosait.
/
