Irodalmi Szemle, 1995

1995/5 - Thomka Beáta: Mészöly Miklós kisepikája a nyolcvanas és kilencvenes években

Aki felfedezte az emberiség szétszakadt szálait

"[Az orfika] szellemi anélkül, hogy azt hangsúlyozná, és anyagi, anélkül hogy azt előtérbe helyezné. Örömet kelt anélkül, hogy ez benne külön szándék lenne, és anélkül, hogy a szenvedés mélységeit megérintené. A legkisebb tárgyban meg tudja látni a legnagyobbat, egyetlen kézmozdulatban a bolygók keringését. Az emberbe és a világba épített meg nem változtatható rend és szabály tudatában van, és tudja, hogy a rend, még ha a legszigorúbb is, soha az életet nem sérti, mert nem a kényszer, hanem a szabadság jegyében áll. Művészi, anélkül hogy ez benne külön szándék lenne. Egzakt tudása van, anélkül hogy azt külön akarná Amit csinál, azon a szépség bélyege van, de ez azért történik, mert azt emeli ki, ami a dologban a legmélyebb. Mindig arány és összhang, de sohasem a gazdagság és a feszültség rovására, mindig a valóság teljes sokszerűségében, de mindig egységben. Egyéni, de nem önkényes. Egyetemes, de nem közönséges. A rész és az egész viszonya számszerű, de nem élettelen, mert a szám benne ritmus. A világban semmi sincs, ami csupán önmaga lenne, mert minden létezőjelképe valaminek, ha másnak nem, saját ellentétének, és azt magába rejti. Úgy látszik, hogy növekszik, mint a kristály vagy a fenyő, de minden mozdulata tudatos. Semmi hasznot nem hajt, mégsem lehet meglenni nélküle. Ha azt mondja, nincs kevésbé természetes, mint természetesnek lenni, azt gondolja, hogy nincs természetellenesebb, mint természetellenesnek lenni. Derűje komolyságában, és komolysága derűjében van. Amit lát, minden jelkép, megismételhetetlenül egy. Egyetlen cseppben megvalósítani az örökkévalóságot, egyetlen gondolatban a mindentudást, és egyetlen alkotásban a világteremtés mindenhatóságát. A művész gondolkozó, a gondolkozó művész, mert a gondolat a szellem érzékisége, ahogy az érzékiség a szellem legmélyebb gondolata. A lények testet öltött istenek, ahogy az istenek szellemet öltött lények, nincs külön lét és élet, nincs külön föld és túlvilág. Az öröklét az élet minden pillanatában jelen van, és minden pillanatban elmúlik, hogy újra itt legyen. Az élet minden nap újra keletkezik és újra elmúlik, és ez a minden nap újra kezdődő és bevégződő élet örök változása a változatlan és mozdulatlan egyetlen Egy."

Hamvashoz, a művészhez és gondolkodóhoz bizonyára hamarosan követők és tanítványok csatlakoznak majd, hamarosan megkapja az őt megillető elismerést, nem mindenkitől, csak bizonyos eléggé kiterjedt köröktől és rétegektől, hamarosan a legtöbbet idézett szerzővé válik, akit segítségül hívnak, ha valamely tézis megdönthetetlen bizonyítékot kíván. Igaz, még nem eléggé közismert, de nemsokára vissza fognak élni gondolataival és műveivel. Abban a korban éltünk, amelyben Hamvas Béla s utódaink nem fogják elhinni nekünk, hogy nem ismertük őt személyesen, hogy nem fogtuk fel műveinek nagyságát. Nemsokára csodaszámba megy az olyan ember, aki személyesen ismerte Hamvas Bélát, és beszélgetett vele.

Az első előjelek arra engednek következtetni, hogy Hamvas Béla születésének 100. évfordulója után eljön Hamvas Béla ideje és műve hatni kezd.

Radics Viktória fordítása