Irodalmi Szemle, 1995
1995/5 - Balázs F. Attila: Az Arctalan oldalán, Menedék, A költő szerelme (versek)
Aki felfedezte az emberiség szétszakadt szálait (Hamvas Béla: Patmosz I-III) (Részletek egy tanulmányból) 1. Hamvas Béla egy helyütt azt fejtegeti, hogy ha valaki egy beomlott barlangban fedezi fel az igazságot, és senkivel sem tudja azt megosztani, az igazság akkor is él, és egyszer meg fogja találni a fényre vezető utat. Vigasztaló eszme, bár eszerint évtizedek, évszázadok telhetnek el, míg az igazság napvilágra kerül. Ám aki valamely igazság megvalósításán fáradozik, annak nem csupán egy emberélet esztendőivel, hanem az emberiség évszázadaival kell számolnia. Hamvas Béla életműve is késve jut el az olvasókhoz, de mégis eljut; nem Hamvas a vétkes, ő a műveit megalkotta; mi voltunk azok, akik nem fedeztük fel, nem közöltük őket, illetve csak nagy sokára kerítettünk sort erre. De miután egy sor esszéje megjelent, s végre az olvasók elé került három főműve is: regénye, a Karnevál, amelyet 1948-tól 1951-ig írt, csak 1985-ben jelent meg; a Scientia sacra I címet viselő monografikus tanulmánya 1943—44-től 1988-ig várt a megjelenésre, háromrészes esszégyűjteményét, a PatmoszX, mely 1958 és 1966 között keletkezett, csak 1992-ben (I), illetve 93-ban (11-111) publikálták. "Csak" — mondjuk mi, Hamvas Béla kortársai, akik a nagy író legjelentősebb műveit késve kaptuk kézhez, s tudjuk, hogy még sok írása hever kéziratban. De a harminc-, negyven-, ötven-, hatvanéves késés voltaképpen nem sok, hisz Hamvas Béla igazsága újrafelfedezett igazság, s az egész emberiségnek van szánva, az elkövetkező századoknak; az ilyen igazság nem késik, várja a megvalósulását, és mindig idejében érkezik. Bár még nem olvasható Hamvas minden kézirata, megkockáztatható a kijelentés, hogy életművének megértéséhez legfontosabb a Scientia sacra című könyve, melynek második része sajnos befejezetlen maradt, sőt meglévő fejezeteit sem publikálták még mind, a Karnevál pedig a század egyik legfontosabb regényének tekinthető. Életművének sommája viszont a Patmosz. I-III, utolsó befejezett könyve, melynek esszéi testamentumnak, utolsó üzenetnek is vehetők. «AVI O A |)l/' óAVADAöit
