Irodalmi Szemle, 1995

1995/5 - Mezey Katalin: Százágú regény

Versek

Mérgek fészke

évek hosszú során át hatalmam volt a bolhák felett, aztán egy nap elfoglalták, ami járt nekik (nem azért mondom, csak hogy lásd, milyen kicsiségeken múlhat).

holnap együtt megyünk kígyólesre, meghitt dolog ez, már-már rítus, kicsit bizarr is hogy mi ketten.

évek hosszú során át vízér felett aludtam, és éjjelente fekete madarak, beszélni tudó hollók hozták álmaim,

karmaikat koponyámba mélyítve pihentek meg.

ezért viszket minden múlt idő, ezért lettem mérgek fészke, fonalam gombolyítva, nádam simogatva, homoktojást gyúrva.

nem merek előre örülni, de talán sikerül most, te valódinak látszol, mint a kertekben birkózó kisfiúk, istenem, de jó móka lehet, keressük meg gyorsan azt a kígyót, nem lesz nehéz megalkudni vele.