Irodalmi Szemle, 1995

1995/1 - Z. Németh István: Kissisa

Kissisa

Ez mégiscsak túlzás ezért a munkáért. Hiszen még el sem olvastátok! Ennek az összegnek még a léle is sok lenne!

A főszerkesztő hidegen végigmért.

— Tréfálsz, ugye? Nagyon jól tudod, hogy mi fizetjük meg a legjobban a szerzőket. Ha kevesled, mondd meg azonnal, szólok, hogy fizessék ki az alapösszeg háromszáz százalékát... Még az hiányzik, hogy rossz hírünket keltsd!

Reklámtáskámba vágtam a pénzt, és visszaszédelegtcm a lifthez. Beültem az első kávéházba, amely az utamba akadt.

Konyakot rendeltem, jéggel.

Próbáltam magamban valahogy rendezni a dolgokat, de sehogy sem sikerült. Mi történt egyáltalán'.'1 Ks mi miután történt? Ki vagyok, és hol vagyok'.' Nem jutottam messze a gondolkodásban, mert egy csinos lány huppant mellém.

— Szia, lovagom! — nyomot egy puszit a homlokomra. — Elfogadták a kéziratodat?

— El, persze... -— hebegtem.

— Akkor holnap már olvashatják az olvasók — sóhajtott akkorát, mint akinek nehéz kő esett le a szívéről. — Csámcsoghatnak rajta, boncolgathatják. Pirulhatnak a sikamlósabb fejezeteknél... — nyomott egy barackot a fejemre.

— Te, te... Mindig csak azon jár az eszed...! Apropó. Ha megittad, és fizettél, ugorjunk fel hozzám, megmutatom, hogyan rendeztem át a szobácskámat. Új, szélesebb ágyat is vettem, hogy elférjünk rajta kényelmesen. S ha mái' ott az új ágy, ki is kéne próbálnunk, nem .'

Kacsintottam, mert nem voltam benne biztos, hogy jól hallok. Az mindig beválik. Úgy értelmezhető, ahogyan a másik félnek is is megfelel. A lány visszakacsintott.

Beletörődtem, hogy abba a harmadik világba kerültem, ahol engem kigondoltak, hogy én meg aztán kigondoljam Kissisát. Az ú j (régi?) lány az. ágyban nem Kissisa, hanem Vadmacska volt. En meg szerelmeskedésünk közepett arra a sejtelmes, titokzatos negyedik világra gondoltam, ahol azt a harmadikat kitalálták. Meg a szegény írókra,a kik ebben a mínusz-plusz végtelenben is kénytelenek azért valahol befejezni írásaikat.