Irodalmi Szemle, 1995

1995/4 - Cselényi László: Bevezetés a(z újabb magyar) szép-irodalomba

Bohár András a gond, öröm, jövendő, halál, amelyek valóban csak egyedi egzisztenciahorizontok értelmezésével vonhatók be létértelmezésünk közös fókuszába. Az első két verseskötetről szóló fejezet alcímeként megfogalmazott "még iro­dalom" terminus itt azért perdöntő, mert az élmény és egzisztencia kölcsönös kapcsolódásait és a konkrét literatúra határpontjainak megfogalmazódásait érzé­kelteti. (Ezt ugyan egy retrospektív folyamat elemzése során mutattuk ki, de kirajzolódik ez a jelzett körkörös irodalmi-költészeti "diszciplinaszerűségben" is, ami egyszerre feltételezi az élmény költészeti megmutathatóságát és az egzisz­tenciameghatározottságok leírását.) A költői váteszszerep és annak zárójelbe tétele a korai Cselényi-versekben tehát olyan komplexitásként jelentkezett, amelyet már a szubjektum-objektum kettős­sége, a költői én és a világi adottság hagyományos eszközökkel történő kifejezése nem tett lehetővé. S e mögött az a művészeti legitimációs probléma is meghúzódik, amely a tradicionális költői jelentésképzéseket kétségbe vonja, s a hozzá kap­csolódó társadalmi-kulturális közösségeket épp úgy másként megközelíthetőnek véli, mint ahogy az élménylíra tipikus valóságközeliségén, közvetlenségén is túl kíván lépni az egzisztencialitás poétikumának kifejtése és megformálása irá­nyában. Egy korszak zárult le Cselényi pályáján a költő második kötetével. Az oeuvre-je kifutott az átideologizált poétikumból és a szociografikus ihletettségű irodalom­ból, annak lehetőségeit kimerítette. Hogy mit hoztak a különböző összefoglaló kísérletek a következő évtizedekben, azt az élménytől való elszakadás doku­mentumainak áttekintése során regisztrálhatjuk (a Krétakörtől A megírhatatlan költeményig). Ezekben a művekben az "irodalomból való kilábalásnak" újabb markáns jegyeivel találkozhatunk, így például kulturális antropológiai dimen­ziókkal, a mindennapi élet strukturáltságának egzisztenciál-hermeneutikai kér­désfeltevésével, a művészet, a játék, a szimbólum, az ünnep értelmezésével stb. (Kísérletek az élménytől való elszakadásra) De megfogalmazhatnánk ezt a fejezetcímet így is: A poszt-struktúra változatai a Krétakörtől (1978) A megíratlan költeményig (1990) terjedő szakaszban. S ha az első két kötet megjelenéséhez az élmény és az egzisztenciameghatározottság egymást feltételező megformáltságát kapcsoltuk, akkor a jelzett idő a különböző költői alapállások jegyében állt for­mába. A Krétakor (1978) még elsősorban a költészet megszerkesztettségének lehe­tősége fölötti csodálkozás. Már nem hagyományosan strukturálódik, s előrevetíti a tradicionális és modern beállítódás egyéni megnyilvánulását: a régebbi versek újraszerkesztésének és az újabb poémák egybekomponálásának a módszerét. Ez az a kezdeti energia, amely Cselényi romantikus, megváltásszerű költőiségét véglegesen átformálja. A Krétakor első ciklusa — Erők avagy legenda az ifjúság vizéről — pusztán struktúrájában különbözik az első két kötet verseitől. Egyébként még egyszer bejárja a tradicionális élménylírától való távolodás s a már jelzett szociografikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom