Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Hajdú István: A szavak fogságában éltem
Hajdú István jelenj meg a csipkeborban, és én esküszöm, hogy eltakarom az arcomat. Nem, nem, ezt mégsem kívánhatom. Csak azt akarom, hogy tégy igazságot a földön. Most azonnal!” „Mit gondolsz te magadról, hogy mindent megtehetsz? Akkor miért bujkálsz? Ki vagy te? Hogy hívnak? Mindenségnek, Örökkévalóságnak, Halhatatlannak? Mert az, hogy Isten nem jelent a számomra semmit. Milyen név az, hogy Isten? Semmilyen. Lehetne neked is neved, mint mindennek, ami létezik. Mondhatjuk, olyan, akár annak a fényes csillagnak ott baloldalt, Jupiter, vagy ennek a dombnak, Batyudomb, így hívják. Itt mindennek és mindenkinek van neve. A házam előtti kukában guberáló embert például úgy hívják, hogy Demeter, ma reggel köszönt rám. De te, aki örökösen a titokzatos jelzők mögé bújsz? Eltűnsz a megfoghatatlanban? Tudod mit? Legszívesebben teljesen hétköznapi néven szólítanálak. Mondjuk, úgy, hogy Kovács István. Ez már valami! Ilyen nevet akár egy bankigazgató, egy olajmágnás vagy egy mosópor-nagykereskedő is viselhetne. Olyan jól hangzik, akár államelnök is lehetnél. Szavazzon Kovács Istvánra! No, hogy tetszik? Mindeddig azzal a valamivel, amit imádságnak neveznek, Istenhez szóltam. De magamat kellene kinevetnem, ha csak úgy, továbbra is a semmibe ka-rattyolnék. Isten nem jelent semmit, senkit. A környezetemben legalábbis nem hívnak így senkit. A Kovács viszont meglehetősen jól csengő, gyakori név. Mit szólnál egy bankhoz? Kovács Bank r. t., elnökigazgató Kovács István úr a részvények 60 százalékával, a bank alaptőkéje 78 OCX) 000 koronára becsülve, alapítás: 1994. április 20. Az óriási csillogó üvegpalota homlokzatán ott díszelegne a neved mellett az a- ranyozott szerencsepatkó. Ott lenne a képed a ropogó papírpénzeken: a húszas, a százas és az ötszázas bankjegyeken. A guruló kerek fémpénzekről te mosolyognál rám, akár egy isten. Többé nem lenne értelme rejtőzködni. A hetvennyolcadik emeleten ülnél egy légkondicionált teremben, körülvéve villogó képernyőkkel, csipogó számítógépekkel, amelyek az adatok végtelen kilométereit ontanák magukból. Finom KI monogramos cigarettát szívnál, és közben levelet diktálnál a titkárodnak. A háziasszonyok KI feliratos reklámszatyrokkal járnának a piacra bevásárolni. Üdítőt neveznének el rólad. Mindenütt és mindenhol jelen volnál a repülőterek kifutópályáján, a műanyag palackokon, az ementáli sajt címkéjén, neved kezdőbetűit belevésnék az iskolai padokba, a mozikban filmet vetítenének rólad KI élete címmel. Senki sem sejtené, hogy itt élsz köztünk, és sosem hagytál el minket, hogy sosem fordítottad el az arcodat a világtól, hogy szüntelenül permetezed ránk tömény esszenciádat, az életvizet. Hallod
