Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Monoszlóy Dezső: Szigliget, Bilokáció, Utoljára vagy csak azért is, Aszfaltbarátok
Versek Amit kósza h idáig ó vágyak faragtak híven évről évre azt rágja marja szét örökre tollas jószágok ürüléke Pedig a csőrük nem is mozdul azt színlelik Ők le se szálltak pulzusomba akadt az óra testem görbült föléjük rácsnak Utoljára vagy csak azért is Mit számítanak a költemények ha halálba hívó lidércek megfejthetetlen ritmusával találgatod az eddigvoltat s hogy igaz-e csak a holtak boldogságmézzel megrakottak? Csontjukra, lelkűkre gyűl az áldás úgy hogy az élők meg ne lássák vagy ez se igaz — a semmi teste hajol szobrászként tetemedre? A líra azonban cincog mégis utoljára vagy csak azért is a megfejthetetlenség burkára szállva úgy tesz mintha ál pillangóként a pókhálók titkára ő vigyázna
/
