Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Géczi János: Tölgyek könyve
Tölgyek könyve mint a színes, csalogató, andalító gombák. A D. K. novellában szereplő gomba neve helyesen Phallus impudicus. Kétségtelen, csak ez lehet. D. K. vagy egy régi ismeretterjesztő könyvből, vagy emlékezetből idézhette föl a nevét. A szömörcsögfélék családja kicsi. A szakirodalom számos névváltozatukat ismeri, de e gombákról azt állítja, hogy csak a fehér emberfajta lakta földrészeken fordul elő. (Ez utóbbi megállapítással az esszéíró a mondatgyarapításon kívül nem tud mit kezdeni.) Egy negyven év körüli zsidó kereskedő leányát Aradról Szegedre viszi haza szekéren a setét alföldi tölgyerdőn keresztül, de aljasan és brutálisan megölik mindhármukat. Mindezt a család legfiatalabb leánya, Berta látja abban a tükörben, amelyről éppen álmodik. A novella számos tükrözési eljárást felhasználva közeledik a végkifejletéhez (erre való a keret, a lakkcipő-alma hasonlat, az aradi nagynéni lakása és az eredeti otthon egybevetése, de maga az erdő is, stb.), és még több olyan hasonlata van, amely a tükörre mint a megismerés naiv, ezért misztikus formájára utal. A mondatok is kétrétűek, s hajtásvonalukban ott az a kemény, fényes anyag, amely elválasztja és egybeköti a lebegő reáliákat a metafizikai és kemény dolgokkal. Erdő, gomba, tükör, megismerés, bűnbeesés. Ennyire lecsupaszítva — toposzok. Három halott és két bűnhődő. Ez utóbbiak azonban érdektelenek. (Ők csak a tizedik mondat erdei szömörcsögjének emberi megvalósulásai.) A kislányokat haláluk előtt megerőszakolta a két haramia. (A huszonnyolc éves kereskedősegéd és a munkakerülő, akik korábban Brenner úrnál szolgáltak. — De máris olyan viszonyháló szövődött, amelyben ott kell látnunk Brennert, azaz Csáth Gézát, Kosztolányit is, s a századelő pszichoanalízissel átitatott mákonyos világát, és nem csak azért, mert a novella valóságos tere olyan sokat mond.) Ezt a véres véget előre, ha csak feltételes módban is, de tudhattuk. Amint a Piroska és a farkasban is mindent megelőlegez az a sok gomba! S a tükröt álmodó, majd álmában sikítozva vergődő Berta sejthette, ha nem is értette nővérei, Hanna és Miriam sorsát, sőt a magáét sem (amelynek alakulásáról természetesen nem mond semmit D. K.), hiszen az Ithyphallus Impudicus képe mást feltételezni nem enged. Bár azt a képet az olvasó nem látja, csak a latin kettősnév szóképét, melynek értelmezése szintén szűk tartományú. Azoknak is, akik nem tudnak latinul. A falioszt jeleníti meg. És a szüzesség elvételét. Amellyel most nemcsak az ártatlanság, nemcsak a tisztának állított gyereklét és gyerekkor, nemcsak az értelmes emberi létezés, hanem
