Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Az Irodalmi Szemle köszönti a 70 éves Rákos Pétert
Az Irodalmi Szemle köszönti a 70 éves Rákos Pétert Péter meglehetősen ritkán foglalkozik a cseh/szlovákiai magyar irodalom és kultúra kérdéseivel. E sajnálatos jelenségnek szubjektív és objektív okai egyaránt lehetnek. A kérdést nincs jogunk feszegetni. Fogadjuk el az ő magyarázatát: "Míg oktatói munkámban elsődlegesen a magyar irodalommal kell foglalkoznom, azon túlmenően elsősorban irodalomelméleti munkák kötnek le: valaha a filozófiától indultam el, s a konkrét irodalomtörténeti anyagtól szüntelenül afelé iparkodom vissza. Ebből következően sokszor, sőt a legtöbbször olyan témákba botlom, melyek nem illenek bele közvetlenül a csehszlovákiai magyar sajtó profiljába". Az eddig megjelent magyar nyelvű tanulmánykötetei — Tények és kérdőjelek (1971), Az irodalom igaza (1987) — ezt az alapállást tükrözik. Elméleti telítettségű tanulmányaiban az esztétika, az irodalomelmélet, az irodalomkutatás módszertana, értékelmélete, kritériumai stb. foglalkoztatják. Gyakori munkatársa a legrangosabb cseh tudományos fórumoknak, főként az Estetika, a Svetová literatúra és a Česká literatúra hasábjain otthonos. Bármiről is írjon azonban, sohasem szakad el teljesen a "tanári gondoktól", fennen hirdetett törekvése "olyan elméleti problémák fesze- getése, amelyek tisztázása — vagy tisztázásának már kísérlete is — megkönnyíti mindazok dolgát, akik az irodalom terjesztése és oktatása terén ügyködnek" — jegyezte meg a már említett interjúban. Az évfordulók számvetésre késztetnek. Rákos Péter munkásságának egészét azonban nincs módúkban számba venni. Magyarul csak egy töredéke hozzáférhető, reméljük, kerek évfordulója kapcsán kiadóink enyhítenek ezen a fájdalmas hiányon. Ezt az életművet méltán vallhatja magáénak az egyetemes magyar és a cseh irodalomtudomány is. A szlovákiai magyar irodalom pedig már eddig is, a közénk szorult országhatár ellenére is, szerves részének tekintette. 70. születésnapja kapcsán kívánjuk a Mesternek, hogy még Fizikai valóságában is nagyon sokáig része legyen irodalmunknak. Szeberényi Zoltán
