Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Mészáros András: Alexandnai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere
Alexandriai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere Teremtette ez wylagot * byzony ez kedyglen nagy hazwgsagh kyrewl neked ym bizonsag..." etc. A cseh nyelvű idézetből láthatjuk, hogy a bölcsek alázatosan magyarázatért esedeznek, Katalin pedig észérveket használva ("rozumové") előadja teológiai tanait. A magyar verses legendában is így szól Katalin: "okossággal megmutatám A skolasztika ezt az érvtípust "argumentum ex fonté purae rationis depromptum"- n ak nevezte, és mind a bölcsek, mind Katalin bőven élnek vele a cseh és a magyar legendában is. Ebből két dologra is következtethetünk. Az egyik az, hogy a lovagi költészet szellemében fogant cseh költeményben a férfiak csak csodálói lehetnek a szépséges és bölcs szűznek, aki már puszta létével is diadalmaskodik felettük. A másik — és szerintem elfogadhatóbb — az, hogy a 14. századi keresztyén szellemiség még a skolasztika és a teológia fegyvereivel győzheti le ellenfeleit. A 15. század második felében vagy a 16. század elején keletkezett magyar legenda már nem mellőzheti a reneszánsz gondolatvilágát, amelyben feltámadt az antik örökség, és amelyben a reinterpretált Platón elfoglalja a skolasztikában uralkodó Arisztotelész helyét. Nem utolsósorban közvetett bizonyítékot kapunk arra, hogy a Szilády által említett Rajmundus-féle legenda egyik forrása, az Annales histórie létező mű. De ez azt is bizonyítja, hogy ha van összefüggés a magyar verses legenda és az Annales között, akkor Pelbárt szerzősége is más megvilágításba kerül, és más irányból is megkérdőjeleződik. 3. Tegyük fel még egyszer a kérdést: mi lehetett az oka annak, hogy a cseh legenda katekizmusjellegével szemben a magyar legenda valódi disputa ("vetekedés" — ahogyan a Debreceni-kódex mondja)? A fent jelzetteken túl alighanem az is, hogy már a legenda születése előtti időből is tudunk magyarországi szabadgondolkodókról, valamint a neoplatonikus eszmék térhódításáról és az ellenük fellépő teológusokról. Nem utolsósorban pedig tekintetbe kell vennünk, hogy a 16. század elejéről, tehát a protestantizmus kezdeteiről van szó, amikor a katolikus hit kemény támadásoknak van kitéve, és védelme valóban érvekre szorul. A 15. század első negyedében — 1420 körül, amikor egyik nyelvemlékünk szerint "Húsz János tévedéséért számos magyar Moldvába számkivettetett" — az egyeduralkodó tomizmus és skotizmus mellett nálunk egy szabadgondolkodó pap személyében a nominalizmus is megjelenik. Ennek a papnak a nevét Johannes Nider korabeli tekintélyes dominikánus teológus — akire Pelbárt is gyakran hivatkozik — nem írta le, de művéből tudunk róla.21 Nider arról tudósít bennünket, hogy az illető baccalearus volt, és Occam tanaitól jutott el a racionalizmusig. A dominikánus rendi történetíró szerint ez a pap tagadta, hogy a kinyilatkoztatás lenne az igazság mértéke, kigúnyolta az áldozatot tevő paptársát, és azt hirdette,
