Irodalmi Szemle, 1995

1995/1 - KRÓNIKA

krónika

tömjénfüsttől, s a kezdeményezőket torzófaragókká fokozta le, nyomorba és félőrületbe hajszolta őket. Ha volna hozzá gyomrom, reggeltől estig sírhatnék-rí- hatnék a tenger medrét kitöltő rengeteg perc után, amit félbemaradt s így meddő közhasznú szellemi terveimbe öltem, s csak az szolgál majd vigaszomul, ha megvalósulásuk intézményes és személyi feltételei ott, minálunk — hangsúlyozom, minálunk, Szlovákiában — kialakulnak, s mások kész munkáit kézbe foghatom. Intézményeket változatlanul nem kapunk, de a magánkezdeményeket egyelőre nem fojthatják meg, s a kemény játék a fordulat óta nyílt színen, nem a színfalak mögött zajlik. Ez és a fölvirágzó élet mindennapos megtapasztalása ad erőt a munkámhoz.

Pályámat 1985 szeptemberében megtörték, de a Gondviselő mintegyfélálomban okos, népüket szerető és szel-lemi jövőjét is építgető csallóközi férfiak közé terelt, akik egy különösen szép szolgálat terhét rakták a vállamra. Azóta Diósförgepatony múltját kutatom, zsinórban jelennek meg az általam megtalált, előcsalt, gyűjtött, szerkesztett vagy írt helytörténeti könyvek erről a felvidéki magyar faluról és környékéről, örömmel és köszönettel szólhatok a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola ma-gyarságkutató csapóidról, mely föltáró munkámba társult, s a könyvek kiadását is anyagiakkal támogatja, tavalyelőtt pedig sikerült a Kalligram Kiadó jóvoltából elindítanom életem legkedvesebb szellemi vállalkozását, az évi négy kötetes Csallóközi Kiskönyvtárt. Ahány évet ad még nekem a Teremtő, annyiszor négy kötetes regionális történelmi könyvsorozat szerkesztőjeként térhetek majd örök nyugovóra.

Legalább százhúsz ilyen kötet boldogító reménységében foga/lom el, veszem át és köszönöm meg a nagyra becsült Kuratóriumnak a Bethlen Gábor-díjat, s próbálok egész maradék életemben méltó maradni hozz.á.

Koncsol László

1994. november 30-án a pozsonyi Csemadok-székházban Faludy György

tartott előadást. A népszerű irodalmár a Pihnszky János Ifjúsági Klub meghívására érkezett Pozsonyba. Életútjától, művészi fejlődéséről, valamint a XX. századi magyar irodalom más kiemelkedő egyéniségeiről beszélt a nagy számban összegyűlt közönség előtt.

(bol)

Varga Lajos Márton, lapunk budapesti

szerkesztője, 1994. december 8—9-én a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának vendége volt. A "két hangra" írt kritikáival sajátos műfajt teremtő irodalomkritikus, a rádió egykori legendás Mindenesének a szerkesztője december 8-án a Társaság tagjai és az egyetemista diákságunk számára előadást tartott. Előadásának címe Irodalmi életünk és intézmény ei volt.

(td)

Az 1994. év legjobb irodalmi alkotásai

A 25 fős bírálóbizottság az idén, az Év Könyve díjra, a verseskönyvek közül Baka István: Sztyepan Pehotnij testamentuma (Jelenkor), a kisprózából Darvasi László: A veinha-geni rózsabokrok (Jelenkor) és Gion Nándor: Izskhár (Kortárs), a nyomtatásban is megjelent drámák közül Márton íjászló: A nagyratörő (Jelenkor), a kritikai művek sorából Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza (Kalligram) és Orbán Ottó: Cédula a romokon (Magvető), a szociográfia, publicisztika kategóriában Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták, a műfordításéban pedig Kemenczky Judit: Nó-drámák (Orpheusz) című munkáját találta a legméltóbbnak. A bírálóbizottság úgy határozott, hogy a regény, valamint a gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriájában most nem ad ki díjat.

Az 1995-re szóló Artisjus Irodalmi Díjat Kovács András Ferenc romániai magyar költőnek és Szász Imre írónak, műfordítónak ítélte oda. A díjakat 1994. december 19-én adták át a Szerzői Jogvédő Hivatal tárgyalójában.

(A Népszabadság nyomán)