Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - ÁRGUS - Németh Zoltán: Milyen a mennyország? (Emanuel Swedenborg: Menny és pokol)
árgus lenségnek szentelte. Egy szellemlátó álmai (1766) c. munkájából kiderül, hogy a felvilágosodás filozófusa bizonyos mértékben hisz Swedenborg telepatikus képességeiben, bár a transzcendenciát feltérképező', megismerő módszerét már elavultnak tartotta. Milyen hagyományból indult nőtt ki Swedenborg? Misztikus volt ő, aki extázis segítségével kapcsolatot létesített Istennel, megismerte a földi életen túli világot, a mennyet, a poklot, a teremtés és üdvözülés rendjét. Szellemi értelemben vett extázisa azonban nem érződik írói stílusán. A Menny és pokol című művében pontról pontra haladhatunk a világegyetem, a világmindenség megismerésében. Isten misztikus — intuitív, tehát teozófiai megismerését (amely szembenáll a keresztény filozófia racionális megfontolásaival) az "isteni" világ szigorú tudományos, strukturális feltérképezése és leírása követte. Swedenborg a misztika heterodox ágához csatlakozott — az üdvözülés belső, lelki formáját tartotta követendőnek, mely szerint a mennybe csak belső tisztaságunk megteremtésével juthatunk el. Ilyen szempontból a vallás külső jegyei — mint a templom látogatása, a szertartásokon való részvétel — másodlagosak. Swedenborg eretnek misztikája pan- teisztikus világképpé nőtt. Misztikus eljárásával az Ur attribútumait vetítette ki a valós világ lényeire. Például a termő fák és virágok szerinte a belátás és a bölcsesség hordozói, a fán lévő gyümölcsök a szeretet metaforái stb. Még inkább jellemző Swedenborgra sajátos antropomorfizmusa. A világmindenség ugyanis, így a menny is — szerinte — emberi: működő élő szervekkel rendelkező organizmus. Az angyalok "hadai" testesítik meg a másmás funkciójú szerveket — csak a szeretetben és jóságban hasonlítanak egymáshoz. A menny organizmusának legapróbb sejtje — a szó átvitt értelmében az angyal. Swedenborg tana egy új vallás új szekta alapideájává vált — az "Új Jeruzsálem egyházában Swedenborg egy új isteni kinyilatkoztatás hirdetője. Hívei még ma is terjesztik mesterük Bibliával egyenértékűnek tartott tanításait, főleg Angliában és Amerikában. Milyen tehát a világegyetem Swedenborg Menny és pokol című könyve szerint? Swedenborg mindenekelőtt átveszi a mindenség történetének négy fokozatát taglaló mitológiai felosztást. A régieket tökéletesebbnek tartja a ma élő embereknél, mert úgymond, szinte személyes kapcsolatban álltak a Mindenhatóval, vallási fogalmaik mögött valóságos Isten-élmény húzódott — az ő koruk az aranykor. Az ezüstkorban az emberek már csak e fogalomrendszert vették át, azok denotatív jelentését, az átvitt értelem elveszett, kifakult a kollektív emlékezetből, a harmadik korszakban, a rézkorszakban pedig ugyan ismerték a fogalomrendszert, ennek alapján teremtettek kapcsolatot az IJrral, gondolkozásuktól azonban ez már távol állt, tehát — Swedenborg szerint — szellemi jóban már nem részesültek, csak a természeti jóban. A vaskor pedig a jó nélküli rideg valóság korszaka. Swedenborg a halálon túli világot 3 részre osztja — a mennyre, a szellemvilágra és a pokolra. A földi életből érkező ember először a szellemvilágba jut, ahol lényegében eldől, hová kerül — a mennybe vagy a pokolba. A szellemvilágban a halott ember szelleme (mely továbbra is ember alakú, csak arca változik meg fokozatosan bensője szerint) maximum 30 évig tartózkodik — néhányan az érkezők közül azonnal a mennybe vagy a pokolba jutnak. Akik
