Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - ÁRGUS - Fónod Zoltán: Érték és mérték (Peéry Rezső: A végzet bábjátéka)
árfflis meg az 1945 utáni szlovák nemzeti fejlődést, sőt "rangrejtve" túlélte a to- talista rendszert is, s virul ma is, kevés dicsőségére a szlovák politikai és közéletnek, mely a változások ellenére is elfelejtett felnőni az európai szinthez. Peéry Rezső munkásságában nagy jelentőségű a Memorandum a csehszlovákiai magyarok helyzetéről (1945) dmű írása, mely "belső használatra" íródott ugyan, de Fábry Zoltán memorandumát is megelőzi. Peéry beadványát az különbözteti meg Fábryétól, hogy politikai célzattal készült, hallatlan pontossággal és tömörséggel sorakoztatja fel az érveket a kollektív bűnösség vádja ellen. Szerzője nem érzelmi hatásra törekszik, hanem a tárgy- és tényszerűségre. Olyan eleganciával szövi vádpontjait, mintha a Gondviseléstől kapott volna megbízatást arra, hogy perbe szálljon a gonosz elméletekkel. Küzdelmében ott látja a Duna-völgyi béke és stabilitás érdekeit, mert a "viszálytól megtépett és kölcsönösen becsapott népek a germán iga szorításából aléltan a megbékélés óhajával keresik a betemetett utakat egymás felé". Nagyra értékeli a kötet más írásaiban Peéry azt az állhatatosságot, melyet a kortárs Fábry Zoltán tanúsított a fasizmussal szemben. Azok, akik az elmúlt években szerették volna Fábryt bűnbakká megtenni, az Ilava foglyával című emlékezésből is meggyőződhetnek arról, hogy akkoriban valójában ki kivel tartott. Peéry szerint Fábry "ajellem szerzetese volt és maradt, ez határozta meg sorsát. Szenvedélyes igazságszeret elének, szenvedélyes humanizmusának aszkétikus, hősi példaadása állt a toliunk mögött, amikor a Nagy Éjszakában magyar mondatokkal próbáltuk megüzenni, hogy a totális téboly elleni lázadók vagyunk". Peéry minden publicisztikai írását az igényesség, a gondolatgazdagság jellemzi. A kisebbségi kérdés rendezésében a közép-európai életformát, a szellem és a politika felelősségét kéri számon a kor szlovák szereplőin. Olyan kényes kér-déseket is felvet, mint az 1938-as bécsi döntés. Megállapítja, hogy a magyarok az első Csehszlovák Köztársaság lojális polgárai voltak. "Nem Masaryk álla-mából váltak ki örömujjongással és virágerdővel, hanem egy olyan or-szágból, mely a csehek, zjsidók és magyarok életét és jogait német buj-togatásra halálosan veszélyeztette. A besztercebányai felkelés hősi és tisz-teletre méltó epizódja nem tudja meg nem történtté tenni azt, hogy Szlovákia évekig olyan állam volt, melynek poli-tikusai Hitlert általában csak az Úristen társaságában emlegették." Peéry többször felveti itt a magyar ellenállás megszervezésének elmulasztását is, s bírálóan szól az 1944. októberi kiug- rási kísérletről. Azóta már nyílt titok, hogy elsősorban a Szovjetunió (de a többi szövetséges sem) nem akarta a magyar katonai egységek létrehozását. A kötetet Molnár Imre előszava vezeti be, Gondolatok a szlovákiai magyar értelmiségi léthelyzetről címmel. A szlovákiai magyar értelmiség történetének megírását szorgalmazza, elérkezettnek látja az időt az összegezésre, a tanulságok levonására. Bizonyára hasznos lehetne egy ilyen kísérlet (főként ha tárgy- és tényszerű is lenne, nem utólagos visszavetítése a magatartásformáknak!), pillanatnyilag azonban ott tartunk, hogy általában vett kisebbségtörténetünk sincs. Egyedül Vígh Károly ilyenfajta kötetét említhetjük, mely példamutató kísérlet a múltunk tárgyilagos, elfogultságoktól mentes megméretésére. A Gondolatok a tehervagonban írásainak sorát Tóth László utószava zárja, amelyben a szerző Peéry Rezső munkásságát elemezte. A kötet anyagához igazodva sorolja fel az életmű jellemzőit, összefüggéseit.
