Irodalmi Szemle, 1994

1994/4 - VÁJLOK SÁNDOR: Božena Némcová Magyarországon

Božena Némcová Magyarországon

tikus kíváncsisággal hallgatja a galántai cigányzenét, és kóstolja meg a paprikást. Mohón szívja be a tájak üdeségét, csodálja a föld életet rejtő erejét és jótékonyságát. Pozsonytól pestig az út már nagyon ismert a cseh közönség előtt, úgyhogy toliam meg se kísérli leírását; és hogyha a legsikerültebben festeném le Pozsony gyönyörű kilátását a hegyekre, az üde rónákra, a Duna fenséges hömpölygésére, bárha a legművészibb ecsettel festeném le az elragadó látványt, az esztergomi bazilikát a Duna jobb partján, Visegrádot, az egész pompás budai hegységei, mégiscsak holt leírás maradna az, messze az élő szépség mögött; ezt látni kell, és nem olvasni."

Változatosságával leköt, tarkaságával elszórakoztat a táj. A kisvárosi por, piszok és rendetlenség mellett ott van a kúriák pihentető nyugalma, ódon íze. A falusi csönd mellett ott van a vásári zaj, hol kilenc nyelv szavaival alkudnak, kereskednek és káromkodnak. Magyar, latin, cseh, szlovák, szerb, francia, német, zsidó és cigány szavak csinálják e zajt, a magyar vásárok híres jellemzőjét. A kisvárosok kopottsága mellett ott van Pest, a szép és modern város. Fejlődés és magas élet lakozik benne, és mindenekelőtt ott van a Lánchíd, „ez a pompás, szép építmény, Pestnek a gyönyörűsége, nem méltánytalanul dicsekszik vele a magyar ”.

Božena Némcová józanul szemlélte a XIX. századi Magyarországot. Meglátta erényeit és hibáit, s kissé lenézte általános állapotát. A táj és a nép lelke előtt azonban ő is meghajtotta higgadt fejét, torzóba rekedt nagysága, elemezhetetlen titka megragadta, és — fájó szívvel búcsúzott tőle.