Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - PALOCSAY ZSIGMOND: Buchenwaldi kirakat
PALOCSAY ZSIGMOND Palocsay Zsigmond, a romániai magyar költészet kiemelkedő személyisége ez év áprilisában, 59 éves korában elhunyt. Utolsó verseinek egyikével búcsúzunk tőle. Buchenwaldi kirakat — Mit látsz, Nagyanyó? — Gyermekcopfot. Nagy halom gyermekcopfot, szőkét, barnát. Szalagjai ellibegtek; lepkeszárnyon fellippentek ég-tágas hodályba, hol édes a kása, pitypangpehellyel tömött a párna. Angyalka ellátja viselőik, kik ők is fel odaértek, Csönd Termében körbeültek, s a copfok újranőttek. Hófehérke moshat rájuk — réklicskét vasal; padkán Hét Törpe hasal, a harmatfű lemarad a réten, a hajszálak gyorsabban nőnek. — Nagyapó? — Fa a tátogó bakancsok talpa. Se kérge, se sarka. A pampókák elrohadtak húgyban, sárban. Ezek még ölben jártak! A legnagyobb fél arasz! — Böllér? — Még nem nyúztam embert.
