Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - SZŰCS ENIKŐ: Túl sok és semmi, Nagy sima fekete kolorizmus (versek)
Túl sok és semmi képzeletben leharapom a saját vicsorogj meg megérteni megint azt a vémősző barmot akarom körmére néz és távozik váratlanul kibontatlanul hagytad azt a csomagot nekem ma nem kell ma nem akarom viszont ha mégis úgy döntesz akkor kell — a végtelen tengerbe teszem a kezem kétségtelenül nincs sok kiválasztott közöttem itt fogok megszületni és rendszerezni kivételesen pocsék fél gondolataimat ígéretet tennem, hogy soha többé, de tényleg, amint a zsibbadás megöl hiszen nekem mindent szabad
/
