Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - THOMKA BEÁTA: Tolnai Ottó
Thomka Beáta balkán lakója. E különös ingamozgás tehát nem csupán azt teszi lehetővé, hogy a jelenbeli személy a múltbeli időkbe és szerepekbe költözzön, hanem a lezárult korok alakjai is eleven tanúkként invitálhatók meg a történet éppen folymatban levő idejébe. Az idők, helyzetek, alakok szüntelen előre-hátra mozgása, jövése-menése intenzívvé és elevenné teszi a köztük folyó párbeszédet. Az az érzésünk, a bosnyák, bunyevác, ruszin, szerb hivatkozások, szójátékok is annak a közös hagyatéknak és alapnak az elemei, melynek kiindulópontjából e dialógus mintha cinkosok között folyna. Meghittségéhez az utód kapcsolatteremtő készségén túl az a játékosság, nyitottság is hozzájárul, melyet a fikció a bácskai ikerpárnak tulajdonít: mondd désiré ki az a költő aki megállás nélkül azt sugdossa nekem aki egész opusát erre a refrénre építi hogy árvacsáth (81. old.) Tolnai Ottó költői világteremtésében különös szerepet tölt be a gyermeki pozíció és nézőpont. Gyermekeknek és ifjúságnak írott köteteiben (Ördögfej, regény, 1970; Elefántpuszi, gyermekversek, 1982; Rokokokokó, versek, 1986; Cápácskám: apu, vers, 1989) nem vált hangnemet, ami nyelvének játékos, kommunikatív jellegéről tanúskodik. Talán a mikrovilág, a részletek, kicsinységek észlelése vagy a színek, az állat- és növényvilág megnyilvánulásainak felfedezésszerű regisztrálása sem független ettől a fogékonyságtól. Az analógiás tudatműködés jelentősége és a korai élmények intenzitása mellett erre a vonásra utalnak a különböző szakaszokban újra meg újra felbukkanó megszólítások, a Wilhelm-dalok mamája, az ómama, Vitéz nagyanyám, illetve az árvacsáthbeli apa alakja. Elképzelhető, hogy az árvacsáth apa-figurája a fenti versciklusból, illetve biografikus elemekből táplálkozik, és semmiképpen sem forrása Kosztolányi Fürdésének hőse. A szegény kisgyermek panaszainak alanyára az alkati hasonlóságon, gyöngédségen és érzékiségen túl a tárgyak iránti vonzalmában, fetisizmusában emlékeztet. Nem tapasztalható tehát érintkezés azokkal az előképekkel, melyekben dramatikussá, tragikussá válik az apa-fiú vagy szülő-gyermek viszony. A drámaiság és lélektanilag elmélyített konfliktusok helyett inkább a groteszk, az irónia vagy a komorság, rezignáltság irányából mozdul ki e lényege szerint eredendően játékos szemléletmód. Különös értelmet kap ebben az összefüggésben a költői szubjektumnak a poésie pureért, a mallarméi semmiről sem szóló könyv eléréséig, a jelentéktelenségek begyűjtéséért és megtisztításukért kifejtett igyekezete is. különben mozart kis semmiségek című kompozíciójával bajlódom és egy azonos című (les petits riens) könyvről fantáziátok (99. old.) Tolnai Ottó művészi eljárásai közül éppen az a figyelemre méltó, ahogy a végletes
