Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - THOMKA BEÁTA: Tolnai Ottó
Tolnai Ottó lyű beszédmódot, ám a közlés a belső pozícióból folyik, tehát változatlanul személyes. A Kosztolányi- és Csáth-stúdiumok részei a fix pontok, meghatározó kötődések kijelölésének. Azonban ezen a kereten belül is az alapok feltárása dominál, s mintha a kitartó, megszállott kutatás a választott modellek problematikáján túl a művészet s a művészi lét esszenciális drámaiságának kérdéseire keresné a válaszokat. Az alapkérdések személyes és egyetemes vonatkozásai egymásból következnek. A Versek könyve nagy esszéversének látomása, mely inkább az árvacsáth kötetbe kívánkozna, e szellemi/érzelmi ásatás különös dokumentuma. igen az volt a legszebb ahogy ott a városháza mögött szemben a tivolival az andersen-szobornál ismét kosztolányiba botlottam ahogyan az a sírkerti és helsingőri iszony tovább fokozódott ugyanis unokaöccse csáth is ott állt mellette álltak ott csurom véresen ahogy az élet rémdrámájából megérkeztek ha valaki akkor te tudod mit jelentett nekik bácskai kisgyerekeknek andersen bácsi: mindent. a gyilkos ni visszatért a tetthelyre akartam mondani de a mosoly ráfagyott arcomra mert valóban ez a bácsi volt mindennek az oka ez a gügyére sikerült nagy bronzbácsi a kért bácskai szegény kisgyerek azt a boldogságot akarta minden áron (morfium browning etc) elérni megtartani minden áron (morfium browning etc.) elérni amit e bronzbácsi könyvében sejtettek meg először visszajöttek hát hogy kibogozzák hol vétették el hol cserélték fel a dolgokat hol a mesét az élettel (Mi volt kérded a legszebb Dániában) A visszajövetel szó jelentősége abból következik, hogy e Dániában szituált találkozásra Tolnai nélkül és fikcióján kívül nem kerülhetett volna sor. Általa, vele s benne bukkanhat föl e váratlan terepen, váratlan időpontban a régmúlt s a jelen érintkezésének kettősen fiktív idejében a két bácskai szegény kisgyerek Andersen koppenhágai szobránál. Az alaphelyzet már-már a lélektani mesekutatásokat idézi, a valóság/képzelet nemcsak művészeti, hanem általánosabb érvényű dichotómiáját. A dániai távlat több síkot úsztat egymásba. A két csurom véres férfi gyermek- és felnőttkora, a két lezárult korszakkal szemben a jelenbeli, a vízió ideje, továbbá a látomást látó személy, s negyedik szereplőként a meg nem nevezett, ám a megszólításból, beszédmódból rekonstruálható figura, Tolnai D.-je (Domonkos István rejtélyes betűjele, szimbóluma). Kire apellálhatna másra, mint D.-re, a Bácskából éppen Észak-Európába vándorolt költőtársra, amikor így szól, ha valaki, akkor te tudod. A megrendült képzelgést elemi döbbenet járja át, ennek hatására születik a közös ta
