Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - DUBA GYULA: Sólyomvadászat
DUBA GYULA Sólyomvadászat (Részletek az azonos című kisregényből) (Befejező rész) XX. Nehezen élünk. Hivatali munkát végzek, alacsony fizetésért, orvosokhoz járok, az átélt izgalmak megviselték a szívemet. Mély csend van körülöttem. Kínzó és megalázó azokra gondolnom, akik fenn maradtak! Mennyiben mások, mint én, miben különbek? Az elvtársak megmosakodtak a konszolidáció választóvizében, sokakat patyolattisztára mosott a víz, másokat azonban még jobban beszennyezett. A kiközösítettek hápogva kapkodnak levegő után. A kezdeményező egyéniségek helyén bürokraták és karrieristák tolonganak. A reformmozgalom csendben elszigetelődött, majd hang nélkül kimúlt. Mit akarhat még Bódis René velem? Apró pont vagyok immár, parányi bolha a társadalom malaclopó köpenyében. Liliputi elvtárs! Bódis az utcán társult hozzám, mint egy jó barát. Elmondta, hogy nem figyeltette, mikor távozom otthonról, a véletlenre bízta a találkozást. Nem sietett felkeresni, rotyogjak a magam levében, gőzölődjem és puhuljak, mint a főtt marhahús! A Štúr utcában találkoztunk, napsütéses délelőtt. Nyár végén, ismét ősz készülődött. A magyar városi könyvtárba tartottam, azt a nemrég kiadott propagandafüzet- két kerestem, amely a készülődő s még idejekorán lefegyverzett ellenforradalmi kísérletről szól, a hivatalos központi értékelést tartalmazza. Az a címe, hogy Tanulságok... Talán megtudom belőle, hogy én az eszmék elárulója, a nép ellensége hogyan lettem még opportunista és revizionista métely is! Bódis Renébe szinte beleütköztem. Barátságosan megszólított, és kedélyesen felajánlotta, hogy sétáljunk egyet a Duna-parton. Néhány fontos kérdést meg kellene beszélnünk. A nyár végi melegben olyan természetesen tette meg ajánlatát, mintha arra invitálna, hogy feküdjünk ki a strandon a homokba, és sütkérezzünk egyet a napon! Az első pillanatban lehetetlennek tűnt fel, hogy elfogadjam meghívását, hogy engedelmeskedjem. De csak a meglepetéstől éreztem így! A következő gondolatom az volt, hogy Bódist nem utasíthatom vissza, a sétára tett ajánlatát el kell fogadnom. Ha beszélni akar velem, éjszaka is eljöhet értem. Kiszolgáltatottságom nyilvánvaló volt. Emellett önkínzó hajlamom is ismét jelentkezett: mit akarhat még tőlem? A kívülálló szemlélő pedig így láthatott bennünket: két férfi komoly és érdekes vitába merülve sétál a folyó menti járdán! A téma mindkettőjüket leköti, szenvedélyesen vitatkoznak, ám érveik pengejátéka a jelek szerint egymást becsülő és korrekt. — Ha fenn akarsz maradni, együtt kell dolgoznod velünk!
