Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - KERÉK IMRE: Versek
Versek Erőtér ahogy a fémkék lándzsasoron átzúdítja elektromos viharát eleven zöldjét égő vörösét s horgas gyökereibe beletép a szirmokig villámló vad gyönyör öntudatlan mélyrétegeiből miféle ösztön hajtóereje röpíti a parancsot fölfele könyörtelenül feszíteni szét a kert vasketrecbe zárt négyszögét véges határait a végtelen felé kitolva végre az legyen ami akart teljesen önmaga mennyi beléfojtott indulata robban ki most hogy töviseivel a makacs ellenállásnak felel mennyi dühödt nekirugaszkodás amíg föladja réseit a rács s kigyújtva tüzét a beton felett a bokor levelenként megremeg s a világnyi huzatban föl-le-föl korláttalan szépsége tündököl
/
