Irodalmi Szemle, 1994
1994/9 - JOVAN ZIVLAK: Versek
JOVAN ZIVLAK Gonosz vendég ím ahogy születtem az egy hosszú mese. istállóban, szárítóban disznófarkak között, kukoricásban hol tétlen szarka kotorászott és mezei egér hunyorgott félénken nehogy megjelenjen a bagoly, a bölcsességről már mindent megírtak volt és mintha az ismert életbe léptem volna be. anyám rejtegetett: üvöltő kis vakarcsot aki fogatlan akart egy egész királyságot, apám meg kitagadott. innét az ártatlanságról szóló mesék, a szökésről eszeltek ki legendát ám én nem tudom megtörtént-e az valójában, aztán tantermekben tülekedtem, hozzáérzők között akik vesszővel hadonásztak és utcára tódulva énekeltek az egyetlen istenről, megjegyeztem hogyan osztoznak hogyan töltik meg a csuprokat: a nagyobból a kisebbe és nem másképp hogyan kell gyűjteni és át önteni és megsejtettem hogyan nyit titkos iskolát a féreg és hogyan jegyzi be tanulóit mikor megtámadja az almát, borok és más szabadidő-tevékenységek később, és bolyongások, tenger, víz. lakomák melyeken mintha lakat alatt lett volna a szám. mért néznek rám olyan furcsán némelyek, azt akarták hogy lenyeljem a nyelvem vagy dadogni kezdjek, azt akarták hogy pallér legyek vagy romboló, daloló költő vagy zajt csináló gonosz vendég megtántorodtam míg vártam a föloldozást hogy szűköljek egyetlen életemben vagy kettőben megbocsássak.
